Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra az ipartelepeken

Ezért, hogy az új munkaerőt azonnal munkába lehessen állítani, a MÁK Rt. a lakás mellett vaságyakat, gyalult deszkából készült ún. kecskelábú asztalt, fapadokat, stelázsit, később villanyégőt adott - a lakás tartozékaként - a beköltöző bányászoknak. A munkáskolóniák " hatajtós" házainak ezek az ún. " társulati bútorok " voltak a századforduló után a típusbútorai. A konyhában téglából rakott tűzhely állt, a szobában fűtési célra a bányától igényelhető, vasból készült dobkályha szolgált. A többi berendezést maguk a bányászok, saját anyagi körülményeiktől függően alakították ki. A szoba padlózata hajópadló, a kamráé és a konyháé tégla volt. Az ajtókat barnára vagy szürkére mázolták, a falakat fehérre festettek, nem egy konyhában szürke lábazattal. Természetesen havalaki átköltözött egy másik lakásba, vagy elhagyta a telepet, a részvénytársaság tulajdonát képező dolgokat nem vihette magával. így a bányászok ingósága kezdetben igen kevés volt.

32 A konyha, mint központi lakótér a főzésen kívül az étkezések színterét is szolgálta, gyakran a pihenését is. Az ünnepnapok kivételével csak a vacsorát fogyaszthatta el közösen a család. A napi tisztálkodás is a konyhában zajlott.

33 Az átlagos munkáslakásokban a konyha: konyhaasztalt, széket ("apa széke"),sámlit,edények tárolására való polcokat az ún. stelázsit, mosdóállványt lavórral, vizespadot kannákkal, tűzhelyet (közhasználatú nevén csikósparherd), szenes- és fásládát foglalt magában. Persze ha túl sokan lakták a lakást, ebe a helyiségbe is jutott valamüyen fekhely: fából készült prices, vagy összecsukható vaságy. Az igényesebb munkáslakások konyháiban az edénypolcokat (stelázsit) idővel felváltotta a konyhaszekrény, a kredenc. Később a konyha bútorai közé hokedlik is kerültek.

34 A fehérre meszelt falakra sótartót, fűszertartót és függeszthető edényeket, a tűzhely fölé a kor általános divatjának megfelelő, előre nyomott minták után hímzett falvédőket akasztottak. Olcsó, a fényt áteresztő, fehér mosóanyagból és balti csipkéből készült, húzott függöny (vitrázs) borult az ajtók üvegszemeire.

35 Tekintettel arra, hogy a lakásoknak volt kamrája, ahol az élelmiszereket tárolhatták, a szekrény zárt alsó részébe a főzőedények, tálak és tányérok kerülhettek.Felső, zárt, üveges, polcos részén nyüt lehetőség a színes, olcsó porceláncsészék, üvegpoharak, valamint a kávédaráló, a mozsár, stb.dekoratív elhelyezésére. A polcok szélére papírból vágott vagy hímzett díszítő csíkok kerültek. A főzőedények között még az öntöttvas áru volt nagyobb számban, de már nagy becsben álltak a színes, újszerű, zománcozott bádogedények is. A vizesvödör a konyhában, a kissámli, az asztal alatti mosogatódézsa, lavór, a vízmelegítés az esti mosakodáshoz ugyanúgy elengedhetetlen része volt ezeknek a munkáslakásoknak és a munkáscsaládok életmódjának, mint a falusiakénak. A mosás ugyanúgy teknőben történt, s ugyanúgy főzték ki a ruhát, mint az előző generáció a falun. A hálószoba már más funkciót töltött be a paraszti és a munkáslakásokban. Hiszen amíg a paraszti lakások szobája tisztán reprezentatív célokra szolgált (tisztaszoba), addig a bútorzat a munkáslakásokban tényleges lakófunkciókat elégített ki. A hálószobai garnitúrák megjelenése már inkább polgári jellegűvé avatja ezeket az otthonokat. Az egységes stílusban tervezett komplett szobaberendezés minden társadalmi réteg számára csak a századforduló után lett hozzáférhető, természetesen egyáltalán nem azonos minőségben és kivitelben.

36 Gyakori szobaberendezés volt a telepen az 1920-as évektől közkedveltté vált ún. topolya-betétes hálószoba-garnitúra. Legfontosabb alkotóeleme a két ágy, 92