Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Bárdos István. Adalékok Tatabánya keresztény egyházainak és zsidó hitközségének történetéhez

ra istentiszteletek tartását a községháza tanácstermében. 1932 pünkösdjének másnapján azután megalakult a Banhidai Evangélikus Fiókegyház, mely Kalavszky Kálmán vezetésével tartott első közgyűlésén Gaál Elemért felügyelővé, Szajki Kálmánt gondnok és pénztárossá, Friedrich Jánost, Mógor Sándort, Fleisch Gyulát, Vülányi Ivánt presbiterré, Császár Jánost pedig egyházf ivá választotta. Gaál Elemér azzal a feltétellel vállalta a megtisztelő megbízást, hogy a jövőben a gyülekezet tagjai legfontosabb megoldandó feladatuknak a templom megépítését tartják. E feltételeknek örömmel tettek eleget a fiókegyház hívei. A gyülekezeti élet megélénkülésének jeleként 1932 őszén a banhidai evangélikus Nő- és Leányegylet, melynek első elnöke Tényei Lászlóné, ügyvezető elnöknője pedig Beliczai Béláné lett. A templomépítés gondolata 1938-ban öltött konkrét formát. Ekkor Láng József főjegyző Ú jbánhidán, a község legszebb részén biztosított telket a templom számára. A hepehupás terepet előbb 70-80 kocsi homokkal töltötték fel, majd a munka megkezdéséhez szükséges pénz összegyűjtését követően hozzáláttak az építkezéshez. Az anyagi feltételek megteremtésében nagy szerepet játszott Gaál Elemér, aki 500 pengős adományán túl, Pesthy Pál igazságügyminiszter révén azt is elérte, hogy az erőmű mellett, a MÁK Rt. is megadja a terv megvalósításához szükséges támogatást. A templom tervrajzát a tatabányai építési osztály főmérnöke készítette, s ajándékozta a gyülekezetnek. Az alapkő letételére 19 36. szeptember végén került sor. Amintegy 7500 pengő ráfordításával emelt épületet 1937. december 19-én szentelte fel D. Kovács József püspök. A templom berendezésére a hívek odaadó munkájából és adakozókészségéből nyílott lehetőség. A templom harmóniumát a Nőegylet adományozta, az oltárterítőt Péchi Pálné készítette, s a többi tárgy is a gyülekezet tagjainak jóvoltából tette széppé a templomot. A háború és az azt követő évek viszontagságai súlyosan érintették az itteni gyülekezetet is. A templom a háború során megsérült. Teljesen új helyzetet teremtett a négy település 1947-ben történt egyesítése, Tatabánya város létrejötte. Ekkor a Banhidai Evangélikus Fiókegyház csatlakozott a Tatabánya-Bányatelepi Evangélikus Egyházhoz, mint anyaegyházhoz. Kalavszky Kálmán 1951-ben történt nyugdíjazását követően az egyházközségen belül létrehozott új szervezeti beosztás szerint a Tatabányai Evangélikus Egyházközségen belül Bánhida az alsóvárosi lelkészi kör központjaként működött előbb Táborszky László, majd 1953-tól Lábossá Lajos vezetésével. Ez az állapot 1970-ig állott fenn, amikor is két lelkészi kör megszűnt, s azóta Lábossá Lajos látja el az egész város lelki gondozását. A Tatabányai Evangélikus Egyházközség gyülekezeti lelkészei: Kalavszky Kálmán (1930-1952), Dr. Selmeczi János ( 1952-1969), (Felsővárosi lelkészi kör) Táborszky László ( 1952-1953) (Alsóvárosi lelkészi kör) Lábossá Lajos ( 1953-) (Alsóvárosi lelkészi kör 1953-70) Tatabányai Evangélikus Egyházközség filiái: Héreg, Tarján, Szárliget. 74