Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Bárdos István. Adalékok Tatabánya keresztény egyházainak és zsidó hitközségének történetéhez

lök sorába. Ezzel teljessé vált a Bányatársulat és az evangélikus egyház összefonódása. A második világháború hatása egyre erőteljesebben érintette a gyülekezet életét. Ez Kalavszky Kálmán többszöri katonai szolgálatában, később a légiriadók sűrűsödésében öltött testet. 1944-ben Kalavszky Kálmánt behívták katonának, a segédlelkész pedig elmenekült. A háború utolsó hónapjaiban a magára maradt gyülekezet lelki gondozását ismét a református lelkészek látták el. 1945. június 24-én a magára maradt gyülekezet vezetését Benczúr Zoltán lelkész vette át, mint adminisztrátor. A helyzetet áttekintve ekkorra megállapíthatóvá vált, hogy a templom jelentős károkat szenvedett, s elveszett a lelkészlakás is, mivel azt az erdészetnek adta ki a vállalat vezetése. Később sikerült renováltatni a templomot, a vállalat pedig visszaadta a lelkészlakást és tovább folyósította a korábbi javadalmakat is. Kalavszky Kálmán, a gyülekezet hadifogságba került lelkésze hazatért, de nem maradhatott állomáshelyén. A gyülekezeten belül megindult a bomlás. A juttatások csökkentek. A bányalelkész javadalmazását a bányától a VMK, majd az Állami Egyházügyi Hivatal vette át. 1949-tőlkezdődően a gyülekezetnek ismét magának kellett gondoskodnia az adományok összegyűjtéséről. Az 1946-53 közötti időszakban az egyházközség hivatalos neve: Tatabánya-bányatelepi Evangélikus Egyház. A nehéz helyzetből való kibontakozás jeleként Kalavszky Kálmán a Dunáninneni Egyházkerület javaslatára ideiglenesen nyugdíjazták, majd Szarvasra helyezték. Ezt követően 1952-ben az egyházközség két lelkészi körre - Alsóvárosi, Felsővárosi - szerveződött anélkül, hogy formálisan is kettéválna. Az óvárosi részt magában foglaló Felsővárosi lelkészi kerület élére Selmeczi Jánost, a kongruás (állami javadalmas) lelkészi állásra pedig Táborszky Lászlót választotta a gyülekezet. Beiktatásukra 1952. április 28-án került sor. 1953. október 16-án a Szákra távozott Táborszky helyét dr. Vető Lajos püspök Lábossá Lajos lelkésszel töltötte be. A Felsővárosi (VTI-es telepet is magába foglaló) lelkészi kerület igen nehéz helyzetben élte meg az elkövetkező két évtizedet. Előbb 1954-ben rongálódott meg alábányászás miatt a VTI-es telepi templom, majd a 60-as évek elején, amikor is életveszélyessé vált. Igaz, hogy 1979 júliusáig használták, de ekkor kártalanítás ellenében végképpen el kellett hagynia a gyülekezetnek. A templom Amster József által készített orgonája ekkor az óbudai evangélikus templomba, egyéb berendezési tárgyai pedig a bicskei templomba kerültek. A kártérítésként kapott összegből 1965-ben új imaház-templomot épített az egyházközség az I. kerület Tátra u. 13. sz. alatt, a lelkészlakás épületének telkére. Tatabánya egangélikus egyházközségének történetén belül sajátos helyet foglal el a bánhidai városrész. Bánhidán az erőmű üzembehelyezése előtt mintegy 80-100 evangélikus hívő élhetett. Kalavszky Kálmán tatabánya-f elsőgallai evangélikus lelkész szervezőmunkájának eredményeként 1932-ben már felvetődött, hogy az itt élő hívők szerveződjenek közösségé, s ne kényszerüljenek hosszú út megtételére a hitélet gyakorlása érdekében. Ekkor ugyanis lelki gondozásuk minden szempontból a libadombi református templomhoz kötötte őket. Első lépés a házi bibliaórák tartása volt. A Sza jki Kálmánéknál, Mógor Sándoréknál, Kiss Rezsőéknél, Beliczai Bélánénál és másutt találkozó evangélikus hívek tekintélye az idők során oly mértékben megnőtt, hogy Láng József főjegyző 19 32-ben engedélyezte számuk73