Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Bárdos István. Adalékok Tatabánya keresztény egyházainak és zsidó hitközségének történetéhez

E célkitűzés eléréséhez a MÀK Rt-vel való együttműködésen keresztül vezetett az út. Lépéseket kellett tenni annak érdekében, hogy a MÁK Rt. a katolikusokhoz és a reformátusokhoz hasonlóan vállalja magára a gyülekezet működéséhez szükséges költségek egy hányadát. Az együttműködés első eredményeként, a korszak gyakorlatának megfelelően, a megajánlott adományokat a MÁK Rt. vonta le a munkavállaló hívek fizetéséből. E lépés kétségtelenül meglévő negatívumai mellett azzal az eredménnyel járt, hogy stabüizálódott a gyülekezet gazdasági helyzete. A belső kohézió erősödésének és az anyagi lehetőségek gyarapodásának jeleként 1931-ben megkezdte munkáját a Nő- és Leányegylet. A megnövekedett munka elvégzése érdekében az egyházi főhatóság, Kalavszky Kálmán mellé, szolgálattételre Detre Lajos személyében segédlelkészt is rendelt. A MÁK Rt. a gyülekezet 1933. április 30-i közgyűlésének tanúsága szerint az evangélikusok rendelkezésére bocsátotta a VI-os telepi Borbély u. 146. szám alatti épületet gyülekezeti helyiség céljaira. Ekkor fogalmazódott meg először komolyabban a templomépítés gondolata is. Itt kapott új otthont a Nő- és Leányegylet. A gyülekezet folyamatos erősödésének következő állomásaként a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium kongnia engedélye alapján 193 3. július 13-án létrejött a Tatabánya-Felsőgallai Missziós Evangélikus Anyaegyház, mely első önálló lelkészévé választotta eddigi pásztorát Kalavszky Kálmánt, akit kevéssel utóbb, szeptember 24-én a püspök hivatalosan beiktatott. E dátummal kezdődik az önálló Tatabánya-Felsőgalla Evangélikus Anyaegyházközség története. 1934-ben a már működő Nő- és Leányegylet mellett megszerveződött a 480. sz. Vidovszky Kálmán Cserkészcsapat is. Ugyanebben az évben március 14-én született meg a határozat, melynek nyomán elkezdődött a templomépítésért folytatott küzdelem. Kérték a bányatársulatot, hogy adjon az evangélikusoknak ugyanolyan támogatást, mint a többi egyháznak. E kérés teljesítésére 1935. szeptember 29-én tett ígéretet a bánya vezetése. Ennek egyik első jeleként 1935-ben lelkészlakást és irodahelyiséget biztosított a gyülekezet számára a VH-es telepi Nefelejcs utca 113. számú épületben. A gyülekezet 1936-ban a VI-os telepi gyülekezeti helyiségben templomtermet alakított ki. Ettől kezdve hivatalos közgyűléseiket felváltva tartották az új templomteremben és az óvárosi református templomban. Ebben a helyzetben fordul a gyülekezet a Társulat Központi Igazgatóságához azzal a kéréssel, hogy biztosítson számára a VII-es telepen egy munkásbarakkot, melyet templommá alakíthat át. A kérést a bánya teljesítette, ezzel egyidejűleg a VI-os telepi nő- és leányegyleti, valamint cserkészotthoni épület helyett egy kisebbet adott cserébe az evangélikus egyházközségnek. A gyülekezet rendelkezésére bocsátott ingatlanokért a Társulat nem kért bérleti díjat, csak a karbantartást igényelte. A templom kialakítása az 1938. áprüis 10-i engedély kiadását követően azonnal megkezdődött, s Bánik Béla társulati építész tervei alapján 1938. október 30-án el is készült. Felszentelésére 1938. november 27-én került sor. Az építkezés 12 000 pengős költségeit a gyülekezet erejét meghaladó módon csaknem teljes egészében maga vállalta. A bánya vezetése megértette a nehézségeiket, s 1939. április 16-i döntése nyomán átvállalta a lelkész helyi javadalmának fizetését továbbá a lakás, a világítás és a fűtés költségeit. Kevéssel utóbb a segédlelkész, az egyházfi és a kántor javadalmazását is. 1944-től Kalavszky Kálmánt a többi lelkésszel azonos jogállással bevette a vállalati tisztvise72