Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Fülöp Éva: A két Galla és Bánhida az újjászerveződő tatai uradalomban a XVIII. század derekán
-kézművesmesterséget űzők aránya is. Az 17 37. évi uradalmi összeírás szerint a két Gallán a következő iparűzők voltak találhatóak: Alsó-Galla Felső-Galla pistor (pék) 3 1 vietor (bognár) 1 3 sartor (szabó) 1 2 tegularius (fedélcserépkészítő) 2 1 f aber ferrarius (kovács) 3 f aber lignarius (ács) 2 sutor (varga) 2 textor (takács) 1 1 hortulanus (kertész) 1 rotarius (kerékgyártó) 1 murarius (kőműves) 1 Összesen 11 fő 15 fő a lakosság arányában 23,9% 29,4% Már itt nincs módunk részletesen kitérni rá - megtettük már az uradalom történetével foglalkozó más tanulmányainkban -, csak utalni szeretnénk az uradalom falvaival kötött új alkuira az 1740-es évek folyamán. A dunántúli nagybirtokokon általában az 1730-as években figyelhető meg az uradalomszervezés lezárulása, a földbirtokviszonyok megszilárdulása. 4 Ekkor a majorsági gazdálkodás nem jelentős, a nagyobb beruházásokat igénylő ágazatok sem lehetnek előtérben. Az 1740-es évektől, a javuló értékesítési lehetőségek hatására - melyben a növekvő belső piac és az örökös tartományok iparosodásának hatása mellett a hadikonjunktúra is szerepet játszott - a majorsági termelés fellendült, rögzültek a hódoltsági időszakban elpusztult és újjátelepített falvak határai és a török időket átélt népesebb, részben a köröttük elnéptelenedett települések határát is művelő, használó településeké hasonlóképp. Az uradalmak az addig jórészt haszonbérbe adott regálék visszavételére törekedtek, a jelentős anyagi ráfordításokat igénylő, az intenzív termelés felé mutató ágazatok is kiépültek. A Vértes és Gerecse felfakadó forrásaira alapozva, a tatai uradalomban például ekkor jött létre a korabeli Magyarországon egyedülálló, mesterséges tavi halgazdálkodás (bár az uradalmon belül természetesen soha nem lett a legjelentősebb bevételi forrást nyújtó gazdasági ág). Az uradalom a kamarával közös költségviseléssel lekapcsolta a Tata-Almás-Szőny körüli mocsarakat, s a vízi szállítás előnyeit még inkább kiaknázni kívánván, csatornát építettek a Duna felé. A malmok sokasága (lisztes, fűrész-, kallómalmok) és fontossága szintén a birtok földrajzi fekvése lehetőségeiből fakadt. Bánhidán már az uradalom megvásárlásának évében, 1727 júliusában 3 kerekű, jó malmot írtak össze, melynek 1/3 jövedelme a parasztoké, 2/3 haszna a földesúré volt. A későbbiekben itt alakították ki a Tükrös (vagy Tükör) és farkas nevű halastavakat. 1742-ben a lakósok vállalták, hogy a tavak gátjaira földet hordanak, 1 taliga föld után 1 krajcár fizetségért. A Farkas-tó tisztításáért addig 53
