Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Fülöp Éva: A két Galla és Bánhida az újjászerveződő tatai uradalomban a XVIII. század derekán

szolgáltatás - Szabad György megfogalmazása szerint - "szerződéses lerögzítése egyszerűen elszámolási alapot teremtett". 1745-ben például még a következő összegekkel tartoztak a domínium községei: fizetett/Ft fizetni tartozik /Ft 1745. 1.1-VII. 1. 1745.VII.1-XII. 1. oppidum (mezőváros) Tata 2023 2765 Tóváros 256 558 pagus (falu) Naszály 80 624 Szomód 253 581 Baj 164 321 Szőlős 109 580 Bánhida 861 746 Tarján 158 441 Szár 467 616 Agostyán 66 292 Felső-Galla 266 57 Alsó-Galla 118 204 Szentmiklós 20 163 Tolna 346 aedium (puszta) • bérlet Szent György, Grébics együtt 200 200 Szent Bertalan 110 110 Alsó-Galláról a század utolsó harmadától rendelkezünk igen jellemző adattal arról, hogy ekkori készpénz-tartozásának (729,30 Ft) csak elenyésző részét, 0,33 %-át (2,50 Ft) fizette ki készpénzben, több, mint 95 %-át munkával szolgálta le és a fennmaradó 28,50 forintot a contractusában a falvak biztosított 1/4 évi kocsmáitatás uradalomnak történő átengedésével rótta le. A falvaknak főként az 1740-es évektől kiadott, "bérbeadott" birkák is az uradalom készpénz-bevételeinek növelését,a községek tartozásainak lerovását szolgálták. Bánhida például 1745-ben 840 birkát "bérelt" az uradalomtól, 756 forintért. Felső-Gallán, egy századvégi adat szerint 300 uradalmi birka volt és ugyanekkor Bánhidán is 800 darab (bár itt ekkor már német birkás működött.) Természetesen, az extenzív tartásmódú állatok gyapjára a - Jakus Lajos kutatásaiból is ismert - tervezett tatai posztómanufaktúrának is szüksége lett volna. Ahogy azt például Bohony Sándor is kimutatta kutatásai során, a tatai uradalom telepítései nyomán létrejött 10 német és egy német-magyar falu (a 7 "örökszerződéses" község, valamint Kecskéd, Környe, Szomód, Tarján) átlagosan 45 családfővel rendelkezett, a megyei átlagnál magasabb számban. Ugyancsak magasabb volt a falvakban - az ekkor földműveléssel is foglalkozó 52