Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Ortutay András: A tatai váruradalom és Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida története

Vitány vári beiktatás megtörtént, a királyi emberek között nem szerepel a két Kysgalyai, őket a meghívott és megjelent szomszédok közt említik, ilyen volt Esztergom megyéből Tharyan-i Sandrinus Benedek.

15 A Vértes hegy várai a XIV. század második felében nem védelmi céllal épült, vadászkastélyok és uradalmi központok voltak. A megyei közigazgatástól való elkülönülésüket mutatja, hogy Bánhidát egy oklevél 1453-ban Fejér megyéhez tartozó községként írja le, 1461 -ben Egyházasbánhidát Komárom megyei községként említik.

16 A Rozgonyiak összefüggő birtoktestüket 1447-ben megfelezték a család két ága között.

1 ' Mátyás király 1459-ben megerősítette a Rozgonyiak birtoklását

18

, de a tulaj donjogot megtartotta és a tatai várat, a hozzá tartozó uradalommal együtt 1467ben visszaváltotta a családtól.

19 Bánhida és Galla 1512-ben mint Vitány várának tartozéka szerepelt.

20 A környéken élő emberek, jobbágyok sorsát megpecsételte a török támadás. Tatát - amely a környék legjelentősebb vára volt - sorsától függött Bánhida és Galla is - 1527-ben Szapolyaitól Ferdinánd szerezte meg, 1529-ben török segítséggel került vissza János király birtokába. Galla nevével az oklevelekben adóösszeírásokban hosszú ideig nem találkozunk, az 1529-es török felvonulás során elpusztult, Bánhida neve még 1541 -ben és 1552-ben felbukkan.

21 Tata többször gazdát cserél, s a korszakot az esztergomi szandzsák 1570-es defterének bejegyzésével zárhatjuk le, epilógusként. " Bánhid puszta, tartozik Tatához, lakatlan. Jövedelme tizedből és legeltetési adóból: 450 akcse."

22 Korreferátumomat röviden összefoglalva: a kedvező földrajzi körülményeknek és útviszonyoknak megfelelően alakultak ki Tatabánya elődközésgei. A környék elsősorban királyi birtok volt, de a Katapán-nem is bírt jelentős részeivel a területnek. Csák Máté korát követően ismét királyi birtok lett Tata környékének nagy része. Korábban nem épültek várak e táj on, a Tatát támadás után sem került sor a Vértes ilyen megerősítésére. A XJV. század második felében kezdődött meg a vértesi várak kiépítése, s az így kialakult várbirtokok részei lettek a környező mezővárosok és falvak. Jegyzetek 1. A tatabányai elődközségek történetével kapcsolatban Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. Bp., 1987.385-467. Ortutay András: Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla története 1896-ig. /Megjelent: Tatabánya története I. köt. Tatabánya, 1972. Szerk.: Gombkötő Gábor, Horváth Géza, Ravasz Éva, stW 22-25. A tatai váruradalommal kapcsolatban: Wenzcel Gusztáv: Tata fénykora, Akadémiai Értekezések VIII-IKsz. 1879. Mohi Adolf: Tata plébánia története. Győr, 1909. Dornyai Béla: Régi tatai várképek. Tata, 1936. Jeney Ferenc: A tatai vár. Bp., 1955. Rados Jenő: Tata. Bp., 1964. B. Szatmári Sarolta: Tata története a honfoglalástól 1526-ig. /Megjelent: Tata történetei, köt. Tata, 1981./ 132-185. Szatmári Sarolta: A középkori Tata. /Megjelent: Komárom megye története I. köt,/ 353-384. Rorbacher /Rédey/ Miklós: Tata története. Tata, 1888. 2. Fényes Eleik: Komárom vármegye. Pest, 1848.39-40. 3. Györffyi.m.389. 43