Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Tisovszki Zsuzsanna: A németség farsangi és lakodalmas hagyományai Komárom-Esztergom megyében

álló fiú a sejbniket (kb. 10-15 db-ot) hosszú bottal egyenként megforgatta a tűzben, majd többször megcsóválta a levegőben, messzire elrepítette. "Szégyen-sejbnik" és "dicsérő-sejbnik" váltogatták egymást, aszerint, hogy kit, melyik farsangolót jelképezte a tüzes karika. A kocsmáros természetesen "üdvözlő-sejbnit" kapott, vagyis miközben szállt a karika, a kocsmáros farsangi érdemeit, vendégszeretetét dicsérte a szertartásvezető legény, aztán - nevek említése nélkül - célzások következtek bizonyos illetlenül viselkedő (bokrok környékén bujkáló) lányokról, legényekről, asszonyokról, férfiakról: ők "szégyen-sejbnit" kaptak. Általában mindenki tudta, kikről lehet szó, így nem kellett a neveket nyilvánosságra hozni. Esküvő és lakodalom a németeknél A házasságkötések egyik lehetséges időszaka szintén a farsang volt (vagy ősz, esetleg a tavasz - de böjtben tilos volt az esküvő). Esküvő Szombaton délelőtt tartották a polgári esküvőt, délután kettőkor a: egyházit. Előtte három vasárnap kihirdették a templomban a leendő párt, ilyenkor, ha valaki akadályát látta a frigynek, még bejelenthette. A vőfély menyasszon ykikérőj ét követően elindult az esküvői menet a templomi szertartásra. Legelöl ment a vőlegény egy koszorúslánnyal, mögöttük megint koszorúslányok, majd a menyasszony a vőféllyel, utánuk két tanú (két férfi), majd négy férfi, ezek után az asszonyok jöttek, négyesével, a férfiak zárták a menetet. Természetesen a közelebbi rokonság ment mindig elől. Az esküvőről hazafelé a vőlegény már a párjával ment, utánuk a vőfély a vőlegényt esküvőre kísérő lánnyal. Általában a lányos háznál rendezték a lagzit (de ha nagyobb hely volt a fiús háznál, akkor ott tartották a lakodalmat). A lakodalmi vacsora előtt a meghívottak még hazamentek átöltözni, és enni adtak az állatoknak. A templomi öltözéknél egyszerűbb, de ünnepi ruhában mentek vissza a lagzira. A menyasszony természetesen éjfélig a templomi, szép, ünnepi viseletében maradt. Színes selyem: sötétkék, fekete, borszínű, zöldes volt a menyasszonyi ruha, fehér, csipkés köténnyel. A legalább három alsószoknya közül a legfelső "ki volt dekorálva" csipkeszegéllyel. A blúz és a szoknya szélén fekete vagy a ruhánál világosabb, tenyérni széles csipke díszlett. Fehér pamutharisnya és fekete, spangnis (pántos) cipő tartozott még a menyasszony ruhájához és természetesen a magas, viaszvirág-koszorú, melyről hátul szalagok lógtak le. A vőlegény kalapján rozmaring virított, a felöltő hajtókáján pedig viaszvirág csokor. A 30-as évek vőlegénye még csizmában esküdött és fekete öltönyben. Rozmaring a vendég férfiak kalapjára is került. A menyasszonytánchoz az új asszony fejéről levették a koszorút, kontyot kötöttek neki hátra, úgy táncolt. A tánc után öltözött át menyecskés ruhába, és fejkendőt kapott. Lakodalmi ajándékok A keresztszülőtől a menyasszony étkészletet kapott, a vőlegény pedig a keresztanyjától egy nagy szentképet, az már nagy ajándék volt, teszik hozzá. A menyasszony barátnője két vizeskannát vagy hat tányért, hat poharat ajándéko196