Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
László Tibor: Faluból város
Ezek között is csak fájdalmas vajúdással születhetett volna itt város, hiszen sok kedvezőtlen adottság nehezítette és nehezíti máig is a fejlődést. A terjeszkedést gátolják a hegyek, amelyek lehatárolják Újvárosnál és Felsőgallánál a térséget, és hosszanti terjeszkedésre kényszerítik a várost. Hosszanti tagolást ad a Galla-patak is, és a Budapest-Bécs vasútvonal, amely hosszában végigszeli, valósággal szétvágja Tatabányát. Egyszerre előny és hátrány a bánya léte, hiszen nélküle talán sosem lett volna itt számottevő fejlődés, viszont oka is annak, hogy sosem volt és sosem lesz összefüggő, rendezett képet mutató város, hiszen ahogy mondják: Isten adta-Isten elvette, amit szén adott a szén elvette. A bányaművelés miatt lakóházak, középületek sora került lebontásra, szanált, beépítetlen és beépíthetetlen területek csúfítják a várost, és belterületeken is találunk olyan rekultiválatlan térségeket, amelyeknek a rendezésére még csak esélyt sem látunk. A környezetszennyezés terén is a hátrányos helyzetű városok közé (a "piszkos 12" közé) tartozunk. Azért kérem Önöket, azt ne higyjék, hogy csak panaszkodni tudunk. Tatabányára vonatkoztatva már korábban is mondtam, hogy csúnya nőt is lehet szeretni. Nem a szépség az egyetlen érték, és ha szeretjük, akkor tenni is fogunk a szépítéséért, a "kozmetikázás"-ért. Engedjék meg tehát, hogy befejezésül néhány mondatban vázoljam a stratégiát, hogy mit kívánunk tenni a várossá válás jelenlegi szakaszában. A lakótelep és a falu egymásmellettiségének feszültségét semmiképp sem kívánjuk úgy megszüntetni, mint elődeink, hogy tűnjön el a városból a falu. (Még az 1980-as években is azt tartalmazták a rendezési tervek, hogy a történelmi Bánhida házsorait mind le kell bontani!) Sőt egyáltalán nem kívánunk lakótelepeket építeni, hanem a két véglet közötti kisvárosias, két emeletes, utcákat kialakító házsorokban gondolkodunk. Tehetjük ezt azért is, mert nem kell tömegeket letelepítenünk, nem kell 100 ezres nagyvárosban gondolkodnunk, hisz a lakosság száma évek óta és még éveken át a 75-80 ezres nagyság körül stagnál. A megyeközpont címért utólag megdolgozva törekszünk arra, hogy a térségnek szellemi és kereskedelmi központja legyünk. (Főiskola szervezése, bevásárlóközpontok létesítése.) Az idegenforgalom elzúg mellettünk az autópályán. Ha meg tudjuk állítani a forgalmat, mondjuk egy kereskedelmi és idegenforgalmi centrummal az óvárosi csomópont térségében, akkor az autópálya okozta hátrányból előnyt, sőt tőkét kovácsolhatunk. Végül az iparfejlesztés a város fejlődésének záloga. Agyárkapun belüli szerkezetváltozásra kevés esély látszik, ezért a város újabb területek kijelölésével, infrastruktúra fejlesztéssel és pénzügyi kedvezményekkel csábítják Tatabányára a tőkét, hogy a város a mennyiségi fejlődés korszaka után a minőségi fejlődés periódusába lépjen. Köszönöm a figyelmet. 192
