Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Tisovszki Zsuzsanna: A németség farsangi és lakodalmas hagyományai Komárom-Esztergom megyében
A németség farsangi és lakodalmas hagyományai Komárom-Esztergom megyében Tisovszki Zsuzsanna Néhány évvel ezelőtt egyik kutatási célom az volt, hogy a magyar, német és szlovák jeles napi szokások mind nagyobb körét f elgyűjtve, összehasonlítást végezzek: mely hagyományok jellemzőek kizárólag csak az egyik vagy másik nemzetiség kultúrájára - vagyis léteznek-e jellegzetesen német és szlovák szokások, szokáselemek megyénk nemzetiségi közösségeiben. Természetesen a hasonlóságok és különbözőségek aszerint figyelhetők meg elsősorban, hogy egyházi vagy világi ünnepekről, hagyományokról beszélünk a vizsgált - és esetünkben vegyes etnikumú - területen. Némileg könnyítette munkámat, hogy a felekezeti eltérések nem jelentősek, hiszen többnyire római katolikus vallású emberek lakják a magyar, német és szlovák falvakat. A vallásos szokások is tartalmaznak természetesen vüági, népies elemeket, melyek színesítik a szigorú, egyház által kialakított ceremóniákat, de mint már utaltam rá, a világi, "pogány" ünnepek közt leltem számos olyat, mely hangsúlyosan az illető nemzetiségre jellemző. A megyében élő németek jeles napjai, ünnepei között kiemelkedő szerepe van a farsang időszakának. A németek büszkén szokták emlegetni jó mulatós természetüket, melynek köszönhetően a bálok, lakodalmak igen emlékezetesekké váltak életükben. A farsang nevezetes három napján - vasárnap, hétfő, kedd - se vége, se hossza nem volt a táncnak, mulatozásnak, szórakozásnak. Farsang első jeles napjára, vasárnapra már szombaton megtették az előkészületeket: feldíszítették a bálok színhelyeit, a kocsmákat, és elkészítették a legények foglalkozását jelképező,/elvényeket. Egyes visszaemlékezések szerint már két héttel a farsang utolsó víg három napja előtt szorgoskodott a fiatalság, hogy a bányász-, iparos- és parasztjelvény meglegyen: "Már két héttel a farsang utolsó három napja előtt megcsinálták a bányászjelvényt, egy lányos háznál (olyan lánynál, akinek már udvarlója volt- és akinek az apja tekintélyes mennyiségű borral rendelkezett, hogy a házából távozó farsangi menetet "jókedvvel" indíthassa el). A nagyobb lányok, (14-16-18 éves) mind odavitték a szalagjukat, hogy a jelvény vázára, karikájára rákössék. (A karika közepén volt a "Schlegel und Eisen" - bányászkalapács és csákány.) Színes, kék, rózsaszín szalagot vásároltak a lányok, masniba kötötték a karikára, és a masni végére az udvarlójuk nevét írták fel. A jelvényen a színes szalagok mellé nemzetiszínű és fekete szalagot is kötött az a lány, akinek katona legény udvarolt." Farsang vasárnap, litánia után összejött a nép a háznál, az összes fiatalok és a bámészkodók. Elől ment a rezesbanda és egy fiatalember, aki a jelvényt forgatta, mögöttük két-két pár egymás mellett. "A lányos háztól indultunk el (ahol előzőleg a jelvényt földíszítették) a Peri-vendéglőbe. Mikor ideértünk, kint az utcán megálltunk, itt húztak három darabot, ilyen marsokat a zenészek, és akkor a jelvényt vivő fiú előrement, bevitte a koszorút, a feldíszített jelvényt a kocsmába. A terem közepén volt egy gajmó, és oda föl lett akasztva. Na, majd tíz órakor (este) egy 193
