Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Dr. Vargha Péter: Az egészségügy régen és ma
Az egészségügy régen és ma Dr. Vargha Péter A szén és Tatabánya korábban egymástól elválaszthatatlan fogalmak voltak. Tatabányán és közvetlen környékén minden a bányáktól függött. így volt ez az egészségügyben is. Ha nem lettek volna bányák, akkor valószínűleg ezt az előadást sem én tartanám Önöknek, mert az én dédszüleim sem telepedtek volna a szén hívószavát követve Tatabányára. Nem sokkal az első bánya megnyitása után fölmerült az igény az itt dolgozók, illetve a lakosság orvosi ellátásának megszervezésére. 1898-ban létrejött Tatabányán az úgynevezett Társláda és azt is tudjuk, hogy ki volt ennek a Társládának az első orvosa, Dr. Szabó Ignácnak hívták. Egy évvel később már fölépült a Bányakórház. Olyannyira megfelelt a kor követelményeinek, hogy 1899-ben központi víz és villany volt ebben az épületben, amely ebben az időben a lakóházakra sem volt jellemző. Aki tatabányai és nem túl fiatal, az láthatta még ennek az épületnek a maradványait a mai Napsugár Kisáruház helyén. Ha szemben álltak a régi épülettel, annak a jobb oldali sarka, ahol átmenetileg tejraktár is működött, volt a régi bányakórház része. Kronológiailag ezután az 1909-ben fölépített járványkórház következett. Hamarosan az előbb említett bányakórház kicsinek bizonyult, és 191 l-re fölépült az új kórház 129 ággyal, amelyből 80 sebészeti, 49 belgyógyászati ágy volt. Ez a bizonyos új kórház, amelyet Tatabánya mai lakossága a régi kórház, vagy 01. telephely néven ismerhet, az Óvárosban található a Semmelweis utcában. Jelenleg ebben az épületben kevés toldást követően 213 ágy működik. 1913-ban építették a kórház mellé a rendelőintézetet, erre később emeletet húztak. Ebből kifolyólag a külseje is jelentősen megváltozott. Mindenesetre ez az épület ma is áll és ma is rendelőintézet. 1921-ben Tüdőszanatórium épült nem messze az új kórháztól. Ez a Tüdőszanatórium később az Árpád Gimnáziumnak adott otthont, jelenleg sok-sok bővítés után közgazdasági technikum és az egészségügyi szakközépiskola otthona. Ebben az időben az orvosi és bányamérnöki fizetések megegyeztek egymással. Hogy ennek manapság ki örülne jobban, az orvosok vagy bányamérnökök, azt nem tudom. Mindenesetre a fizetésen kívül ingyen lakás, fűtés, világítás, 3 fő személyzet járt a vezető orvosoknak, a főorvosok pedig a bányaigazgatóval azonos fizetést kaptak. 1950-ben 399 ággyal működött a kórház, 211 alkalmazottja volt, ezek között 24 orvos dolgozott. 1957-re az ágyak száma 449-re bővült, de a terület maradt. Tulajdonképpen az az iszonyatos elmaradás, illetve elmaradottság, amelynek jegyeit ma is viseljük, ebben az időben kezdődött. Csak emlékeztetni szeretnék a néhány sorral korábban leírtakra, amely szerint az 18 89-ben épült Bányakórház európai szinvonalat képviselt. Dehát térjünk vissza a közvetlen közelmúltra. 1959-ben a Honvédelmi Minisztérium könyvjóváírással az Újvárosban lévő Hunyadi Páncéloslaktanya épületeit az Egészségügyi Minisztérium rendelkezésére bocsátotta. Tulajdonképpen a Hunyadi Páncéloslaktanya neve maradt meg kórházunk jelenleg legismertebb elnevezésében. 1963-ban épült a TBC Szanatórium. 1964-ben a Vérellátó Központ, az LBelgyógyászat és a ILBelgyógyászat, 1984-ben az úgynevezett Manuális Pavüon, amely végre korszerű ellátási körülményeket biztosított a műtétre szoruló betegek számára. Ahogy terebélyesedett 183
