Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)
Dr. Vargha Péter: Az egészségügy régen és ma
a kórház, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a kiszolgáló részlegek nagysága elégtelen, ezért új Ebédlőt és Konyhát ( 1987), új Kórbonctant és Infúziós labort (1991) építettek, illetve adtak át. Sajnálatos, hogy mindkettő kissé túlméretezettnek bizonyult. Ez tehát már a jelen, azaz 1216 ágy, közel 2000 dolgozó. Érdemes összevetnünk a kórházunk éves költségvetési adatait a régiekkel. Külön érdekessége ennek az összevetésnek, hogy 1905 és 1992 között három pénznem szerepel az összehasonlítások között. 1905-ben tehát 17.000 korona volt a kórház éves költségvetése, 1934-ben 165.000 pengő, 1992-ben 960 millió Ft. Azt, hogy ez mire volt elég és mire nem a korábbi években, nem tudjuk pontosan megmondani, csak következtethetünk a korabeli leírásokból, melyek mindenkor elismerőleg nyilatkoznak a tatabányai kórházról. Hogy mire elég ma a költségvetésünk, arról sajnos annál pontosabban tudunk nyilatkozni. Európai színvonalú, minden igényt kielégítő betegellátásra, tisztességes bérezésre semmiképpen. A hallgatók között nyílván sokan ismerik azt a kifejezést, hogy bázis költségvetés. Az egészségügyi intézmények költségvetése ezen az úgynevezett bázisszemléleten alapult és alapul jelenleg is. Hogy miért pont ennyi ebben a kórházban, és miért pont annyi a másik kórházban, azt ma senki nem tudja pontosan megmondani. Nem lehet elfogadni azt a tényt, hogy az ország egyik pontján egy 1200 ágyas kórház költségvetése 800 millió Ft, az ország másik felén egy ugyanekkora kórháznak 1,5 milliárd Ft. Mindenki előtt ismert, hogy ma a magyar egészségügy súlyos válságban van. Ennek a válságnak elsődlegesen gazdasági okai vannak, de a gazdasági okok mellé csaknem hasonló súllyal rendelhető az érdekeltség teljes hiánya és a szervezetlenség. Kórházunk vezetése kidolgozta hosszútávú stratégiáját. Ez a stratégia azt a célt szolgálja, hogy minél jobban megfeleljünk a lakossági elvárásoknak, nyitott, barátságos, széleskörű ellátást biztosító intézménnyé váljunk. Ugyanakkor foglalkoznunk kell a jelenlegi válság kezelésével is. Stratégiánk tehát válság managementet is tartalmaz. Lássuk hát miből is áll ez a stratégia: 1/ Környékünk ellátására - és sajnos ez alól nem kivétel a megyei kórház sem, - a diagnosztika rendkívüli fejletlensége jellmző, olyannyira, hogy az még az országos átlagot sem éri el. Nagyon fontos berendezések hiányoznak kórházunkból, amelyek megléte azt biztosítaná, hogy betegeinket gyorsabban, pontosabban és számukra sokkal kevesebb kellemetlenséget okozva tudnánk kivizsgálni. Ennek a korszerű diagnosztikának a megléte ugyanakkor a korszerű terápiát, tehát a gyógyítás korszerűbb feltételeit is biztosítja. 2/ Stratégiánk másik fontos része az informatika fejlesztése. Ez a diagnosztikához hasonlatosan nagyon drága és hasonlóképpen fontos része a kórház működésének. Racionálisabb gazdálkodást, magasabb színvonalú betegellátást csak akkor tudunk biztosítani, ha ismereteink és adataink nemcsak napra, hanem percre készek. 3/ Az előbbiekkel teljesen egyenrangú, csak még nehezebben, hosszabb távon magvalósítható célkitűzés a telephelyi széttagoltság megszüntetése. Kórházunk jelenleg négy, egymástól meglehetősen távollévő úgynevezett telephelyen műkö184
