Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Egressy Erna: Néhány adat Tatabánya közoktatástörténetéhez

iskola tantestülete, amely degradálásnak tekintette a változást. A polgári iskolá­ba járó tanulók szülei is hasonlóan gondolkodtak. A munkások körében két véle­mény alakult ki a reformról. Sokan őszinte örömmel fogadták, de szép számmal voltak azok is, akik nem lelkesedtek érte, mégpedig anyagi okok miatt. Általános jelenség volt ugyanis, hogy a munkások gyermekei 11-12 éves korukban már dolgoztak, vagy iparostanoncnak mentek el. A szülők féltek a továbbtanulás anyagi terheitől, de anyagi veszteséget jelentett az is, hogy a gyerekek csak ké­sőbb állhattak munkába, később juthattak keresethez. 6 1946 június-júliusában tombolt az infláció, amelyet az új forint augusztus elsejei életbe léptetése szüntetett meg. Ezután az oktatási intézmények költség­vetése realizálódott. A bányatelepi iskolák fenntartását 1946. január l-jétől a MÁSZ Rt. biztosította. Az ún. felszabadulás óta közoktatásunkat a rendszerváltásig az egyes párt­kongresszusokat követő határozatok, oktatási törvények, tantervek határozták meg. Egy ilyen pártkongresszushoz (az MKP ül. kongresszusa) kötődik a tatabá­nyai gimnázium létrehozásának gondolata is. A Tatabányai Állami Gimnázium, az-az 1948-tól Rákosi Mátyás Gimnázium, majd 1957-től Árpád Gimnázium ünnepélyes tanévnyitójára 1946. november 24-én került sor a volt erdei iskolá­ban. Induláskor a tanulócsoportok száma 4, a tanulóké 162, a tanárok száma pedig 12 volt. 7 A gimnázium léte jó örömet jelentett az egész városnak, mert így a tehetséges munkásgyerekek több lehetőséget kaptak a továbbtanulásra. A jómódú értelmi­ségi és kispolgári szülők eddig is taníttathatták a gyermekeiket, mégpedig az évszázados hagyományokkal rendelkező tatai piarista gimnáziumban. Ugyan­csak a tehetséges bányászgyerekeket segítendő 1947-ben - országos mintára ­népi kollégiumot hoztak létre, amely 1950-ig működött. Jelentős változás következett be 1947. október 1 - jén, amikor a négy település egyesült, és Tatabánya néven város lett. 1950-től pedig Komárom (ma Komá­rom-Esztergom) megye székhelye. 8 Újabb nagy hordejerű változás az államosítás, amely súlyosan érintette a vá­ros felekezeti iskoláit, de érintette a társulati iskolákat is, mert a MÁSZ Rt., bár a továbbiakban is segítette iskoláit, de már csekélyebb mértékben. A város mint fenntartó pedig szegény volt. Az államosítás után megnyílt a lehetőség az egységes, uniformizált iskola­rendszer gyakorlati megvalósítására. A város általános iskolái ebben az évben kapták jelenlegi elnevezésüket: Ady Endre, Dózsa György, József Attila, Kos­suth Lajos, Széchenyi István, Petőfi Sándor, Jókai Mór. 9 Ez kétségtelen pozitív lépés volt, szemben a később létesült szakmunkásképző falanszterbe ülő, csupán számokat viselő elnevezésével. A város gazdasági fejlődése - elsősorban a széntermelés iránti növekvő igény - nagy változást idézett elő a település lélekszámában 1949-1956 között. Termé­szetes tehát, hogy ennek megfelelően a város ebben az időszakban több új okta­tási intézménnyel gyarapodott. Pécsről ide helyezték a Pech Antal Bányaipari Aknászképző Technikumot, amely a volt polgári iskolában nyert elhelyezést. A növendékek számára diákotthoni férőhelyeket is biztosítottak. 10 Ugyanebben az évben, 1949-ben nyílt meg a zeneiskola Erkel Ferenc Zeneiskola néven. Köz­ben megindult az új városrész építés is, Tatabánya-Újvárosé. Az első újvárosi iskola a mai Móra Ferenc Általános Iskola. Szintén ebben az évben kezdte meg 145

Next

/
Thumbnails
Contents