Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Egressy Erna: Néhány adat Tatabánya közoktatástörténetéhez

felszereltsége, biztosított a tankönyv- és tanszerellátás, s sikerült megteremteni az osztott népiskolai rendszert. Fontos szerep jutott a tanonciskoláknak is. A képzés két szervezetben történt: egyfelől a Felsőgalla és környéke ipartestületéhez tartozó mesterek tanoncait a tatabányai iparos-tanonciskola képezte, másfelől a bányatársulat biztosította saját tanoncainak képzését. 1920-45 között a bányatelepek lakossága jelentősen növekedett, amelynek az alapja mindenekelőtt a szénbányászat fejlődése s ezzel együtt a fiatalok idetelepülése. Az óvoda szerepe is megnőtt, bár feladata továbbra is elsődlegesen a gyermekmegőrzés. Ebben természetesen a szakképzett óvónők hiánya is szerepet játszott. Az első bányatelepi óvoda 1903-ban létesült. Az elemi iskolák száma a 30-as évek végén 9, s ebből 5 a MÁK Rt. tulajdona. A megnövekedett gyereklétszám, illetve az iskolahálózat elmaradt fejlesztése negatív eredményre vezetett: magas osztálylétszámok (80 tanuló sem ritkaság egy osztályban), az egy tanerőre jutó tanulólétszám 51,8; két szakban tanítottak. Dyen körülmények között nem csoda, hogy nőtt az elemi iskola 6. osztályát el nem végzettek száma. Az 1937/38-as tanévben csökkent a tanulói létszám az elemi iskolákban. Ennek okai: megnyílt Felsőgallán a polgári fiú- és leányiskola, 1938-ban már 426 tanulója volt; a MÁK Rt. kinyüvánította, hogy a munkásgyerekeknek "szüleik tisztes munkáját kell végezniök", s ahhoz elég a 6 elemi vagy még ennél kevesebb is. A csökkenő létszám okaként említhetjük azt is, hogy egyre rosszabbak lettek a bányászcsaládok szociális körülményei, melynek következtében már a 11-12 éves gyerekek is dolgozni kényszerűitek a bányában.

4 Majd kitört a H. vüágháború, amely kedvezett az ipari fejlődésnek: több szakmára volt szükség, nőtt a tanoncok száma. Még egy iskolatípusról kell említést tennem, a 2 évfolyamos szénipari előkészítő iskoláról, amely 1922 és 1942 között működött a mai közgazdasági szakközépiskolában. Ide elsősorban a régi bányászok arra érdemes gyermekei nyerhettek felvételt a jó eredménnyel zárt 6. elemi után.

5 A H. vüágháború, ez "a szomszédból szálló rémület" lángba borította a mi hazánkat, a mi városunkat is. Tatabányán hónapokig állt a front, hol a németek, hol az oroszok bizonyultak erősebbnek. Engedjenek meg néhány szubjektív megjegyzést. Akkor én óvodáskorú gyerek voltam ugyan, de örökre a fülembe, az idegszálaimba, a lelkembe ivódott a légitámadásokat jelző szirénahang. Ez a szubjektív élmény sajnos általánosítható, így aligha szorul magyarázatra, hogy 1945. április 4-éje úgy került be az itt álők tudatába, hogy a légitámadások szorongást, félelmet keltő szirénahangját ismét átveheti a szenet szállító csillesorok megnyugtató hangja, a háborús szenvedéseket felváltja a békés termelés, a békés, emberhez méltó élet. Mindezeknek köszönhetően Tatabányán 1945. április 8-án - az országban az elsők között - megindult a tanítás, a nemzeti bizottságok ülésein már ekkor felmerült a gimnázium és a bányaiskola beindításának gondolata. Az ideiglenes kormány a Magyar Kommunista Párt javaslatára 1945. augusztus 16-án rendeletileg kiadta a 8 osztályos általános iskola létrehozását. A rendelet mind polgári, mind munkás körökben számos vitát váltott ki. A tanítók általában egyetértéssel fogadták ezt a rendelkezést. Kivételt képezett a polgári 144