Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Gyüszi László: Tatabánya az 1956-os forradalomban

vé a már országosan fennálló ellenforradalmi mozgalomnak. Ez pedig a cselekmény fokozottabb társadalmi veszélyességét is jelentette." Ha igaz lenne az, hogy Tatabányán semmi jelentős nem történt, akkor miért volt annyi letartóztatás í 957-ben, s miért hoztak olyan sok súlyos ítéletet. Eddig több mint ötven tatabányai vádlott perének iratait volt alkalmam áttanulmányozni, de még nem jutottam a végére. Voltak halálos ítéletek is, de azokat másodfokon enyhítették. Itt meg kell jegyezni, hogy a legenyhébb ítélet is súlyos volt, mert igazságtalan. Nem így vélekedett azonban az MSZMP vezetősége 1957-ben. Havasi Ferenc az MSZMP megyei intézőbizottságának tagja aktívaértekezleten értékelte a politikai helyzetet, az 1956. október 23. utáni eseményeket. A beszámoló végén bírálta az ügyészségeket és a bíróságokat is. "Az ügyészség és a bíróság a törvényességet helytelenül értelmezte. Elsősorban az ellenforradalmárok szabadlábra helyezésén dolgoztak, és egy ideig nem indítottak eljárást, nem hoztak ítéletet azok ellen, akiket a karhatalmi szervek ellenforradalmi tevékenység vagy közönséges bűncselekmény miatt letartóztattak. Jelenleg az ügyészségek és a bíróságok kezdik helyesen értelmezni az ellenforradalmárokkal szemben alkalmazandó törvényességet. Munkájukkal viszont még nem vagyubk megelégedve." 1957 februárjában hangzott el ez a beszámoló. Utána kezdődtek meg a tömeges letartóztatások és a bírósági perek. A beszámoló idézett részletéből világosan kitűnik, hogy a pártállamban hogyan értelmezték a törvényességet, az ügyészségek és a bíróságok szerepét. Nem lehetett szó független bíróságról, hiszen a párt ellenőrzése érvényesült. Az előadó Kádár Jánosra is hivatkozott, aki úgy foglalt állást, hogy "a jelenlegi körülmények között nem árt az, ha másként nem megy, akkor az alsóbb szervek nyomására létrejön a kettős vezetés, az ügyészség és a bíróság munkájának ellenőrzése." 1957-ben és a következő években, a megtorlás és megfélemlítés gerinctörő időszakában az erőszak mellett a propaganda eszközét is felhasználta a diktatúra arra, hogy a forradalmat rágalmakkal beszennyezze, eltorzítva kegyetlen ellenforradalmi terrorként, restaurációs kísérletként tüntesse fel még Tatabányán is, ahol ilyen események, kísérletek nem történtek. Amikor 1957 tavaszán, a nevezetes napok /március 15., április 4., május 17 előtt tömegesen hurcolták el a "gyanús" embereket, egy pedagógus a következőket jelentette ki:"Azok az emberek, akiket most elhurcolnak különböző rágalmak alapján, nem mondhatókmegtévesztett embereknek, mert azok még a bitófa alatt is tudni fogják, hogy az igazságért harcoltak, az igazság mellettük van.Miért akarjákrá juk sütni az ellenforradalmár jelzőt ? Miért akarják a kommunisták magukat mártíroknak feltüntetni ?" Ezt a pedagógust is meghurcolták, ártatlanul elítélték. Igaz, a Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiánya miatt felmentette, miután hónapokat töltött börtönben, de mikor kiszabadult, nem térhetett vissza az iskolába, évekig segédmunkásként kellett dolgoznia. Volt-e városunkban ellenforradalmi terror ? Híreszteléseket lehetett hallani halállistákról, még azt is tudni vélték, hogy mikor és hol fogják végrehajtani a kommunisták kivégzését. Én is hallottam erről, de akiktől hallottam, azok is csak hallották. Olyan emberrel nem találkoztam, aki látott ilyen listát. Havasi Ferenc is megemlítette idézett beszámolójában, hogy "Tatabányán is megkezdték a kommunisták úgynevezett "halál listájának" összeállítását, kijelölték már a kivégzés helyét is." Több mint ötven vádlott bírósági perének iratai között nem 132