Somorjai József szerk.: Az elődtelepülések és Tatabánya város története. Tatabánya 45 éve város. Tatabánya várossá nyilvánításának 45. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak anyaga (Tatabánya 1992. október 1-2.) (Tudományos Füzetek 7. Tata, 1992)

Gyüszi László: Tatabánya az 1956-os forradalomban

találtam halállistát, a vádiratokban sehol nem szerepel, pedig ha lett volna, a rendőrnyomozók és az ügyészek felhasználták volna a vádlottak ellen. Az igaz, hogy a kompromittált kommunista vezetőknek a munkahelyről való eltávolításáról a forradalmi tanács határozatot hozott, s szorgalmazta a határozat végrehajtását, de ennek módja a helyi körülményektől függött. A megyei tanácsnál a forradalmi munkástanács tagjai az osztályok dolgozóival is megbeszélték a kérdést, s utána rövid vita után úgy döntöttek, hogy 15 dolgozót bizonytalan időre szabadságra küldenek. A párttagok száma körülbelül tízszerese volt a szabadságolt dolgozók számának. A megválasztott forradalmi munkástanácsban is többségben voltak a párttagok /13-ból 8/. Nem helyes tehát általában kommunista üldözésről beszélni. A vársoi tanácsnál a gyűlölt vezetők távozását a f elsőgallai parasztok követelték. Küldöttség kereste fel irodájában a pénzügyi osztály vezetőjét, s távozásra szólították fel. A tanácselnök jelentése szerint a f elsőgallai parasztok a tanácselnök, a párttitkár és a mezőgazdasági osztályvezető távozását is követelték, továbbá azt, hogy elkobzott házaikat adják vissza és kártalanítsák őket. Egy iskolaigazgató leváltására, illetve lemondatására is sor került. Érdemes idézni hivatali főnökének véleményét a forradalom utáni időből:".. Az ellenforradalmi elemek hajszát indítottak ellene az iskolában..igazgatói munkájában voltak hibák - az irányítás gyengesége, a munkafegyelem területén lazaságok - ezt az ellenforradalmárok felhasználták ellene, s hibáit felnagyítva uszították ellene a tantestület tagjait. Lényegében kommunista igazgatót üldöztek." Az is kiderül az iratokból, hogy a párt és a tanács vezetői már korábban foglalkoztak az igazgató leváltásának gondolatával, most mégis a tanárok bűnéül rótták fel, hogy egy alkalmatlan vezető leváltását követelték. A diktatúra megdöntésének idején természetes volt, hogy a rendőrségről a politikai nyomozókat elküldik, s a politikai tisztet felszólítják, hogy a lakását ne hagyja el, az üzemi munkástanácsok pedig kijelentik, hogy függetlenített párttitkárokra, szakszervezeti titkárokra, normásokra és személyzetisekre az üzemeknél nincs szükség. Szólni kell a letartóztatásokról is. Néhány vezetőt, funkcionáriust valóban fogva tartottak néhány óráig, legfeljebb egy-két napig különböző okok miatt, de azt maguk is elismerték, hogy bántódásuk nem esett. Az egyik akna igazgatója egy napig azért volt fogdában, mert az a hír járta, hogy el akarta árasztani vízzel az aknát, s mert kapcsolatban volt a hegyekben, szőlőkben bujkáló ávósokkal. A megyei pártbizottság egyik funkcionáriusa a forradalom első napjaiban Esztergomba menekült, majd pár nappal később hazajött. Éppen a forradalmi tanács tagjait kérte meg, hogy hozzák haza. ők hazahozták, s utasítás szerint bevitték a forradalmi tanácshoz igazoltatás végett. Másfél napig volt fogdában. Az egyik tanú vallomásában az is elhangzott, hogy "a letartóztatásoknak olyanforma színezete volt, mintha a tömeg dühe ellen akarták volna megvédeni" a fogva tartottakat. Általában inkább az volt a jellemző, hogy a vezető pártfunkcionáriusok is szabadon járkálhattak, sőt a forradalmi szervezetekbe is igyekeztek bekerülni. Tanuja voltam egy beszélgetésnek, amikor a forradalmi tanács egyik tagjától megkérdezték, hogy miért nem tartóztatják le a funkcionáriusokat. A válasz így szólt:"Mert mi nem vagyunk kommunisták." E polemikus bevezetésre azért volt szükség, hogy a megkövesült rágalmaktól megtisztítva vizsgálhassuk és értékelhessük a forradalom valóságos tényeit, eseményeit, okát, célját és eredményeit. 133