Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Petényi Sándor: Mátyás kori játékok

MÁTYÁS KORI JÁTÉKOK PETÉNYI SÁNDOR A Mátyás-korra vonatkozó egykorú vagy közel egykorú írásos források csak olyan jétékokat említenek, melyeket nem lehet elkülöníteni sem a korábbi sem pedig a későbbi időszak játékaitól, sőt még napjainkban is ismertek. Van azonban két forrás, amely olyan összefüggésben említi a játékot, hogy az következtetni enged korabeli szerepére, ami valamelyest jelentősebbnek mutatkozik a maiénál. Az egyik Szerémi György "Magyarország romlásáról" írt munkájának Ciliéi Urlik lekaszabolásáról írt fejezetben található. A leírás szerint Ciliéi elhatározta, hogy megöli Hunyadi Lászlót. Meghívta magához, majd kockajáték közben - feldühödve azon, hogy csaknem mindig Hunyadi nyert - kardot rántott és kezdetét vette a párbaj . Nyilvánvaló, hogy Szerémi nem tudta és nem is tudhatta, hogy a kettesben tárgyaló két főúr a vita mely szakaszában konkrétan mi miatt rántott kardot, ezért úgy kellett a történteket rekonstruálnia, hogy az bírjon a hitelesség erejével és az olvasóban ne ébresszen kétségeket a leírtak iránt. Az, hogy e célra pont a kockázás miatt kitört verekedést tartotta a legmegfelelőbbnek arra utal, hogy e játék az átlagosnál meghatározóbb eleme volt a korabeli életmódnak. Még Mátyásról is feljegyezték, hogy kockázott. Bonfini írja, hogy a cseh háborúban elfogyott a király pénze és napról napra szavakkal, ígéretekkel tartotta seregét. "Mikor elérkezett a zsoldfizetésre kitűzött nap, melyet ígérgetéssel tovább már nem halaszthatott, a lovaskapitányok és gyaloghadnagyok kockajátékra hívták. Egész éjjel játszottak. Olyan szerencsével vetette a kockát, hogy az mindig úgy fordult, ahogyan a dobásnál éppen szükséges volt. (Azon az éjszakán tízezer aranyat nyert és a kockanyereségből fizette ki a zsoldot.) A másik forrás ugyancsak Bonfininek Mátyás királyról írt könyvében található. A szerző szerint ekként dicsérte Szilágyi Mihály Mátyást a királyválasztó országgyűlésen: "Táborban született, katonai köpenybe pólyálták, öreg katonák sátrában nevelkedett; zsenge gyermeksége óta megtanulta, hogy ne féljen a török sokaságától, hadirendjétől, hogy hogyan kell ostromot vívni, kapitány szavát fogadni, lovon és gyalog harcolni, a Dunát gyakran átúszni fagyban, hőségben, éjt-napot sisakosán tölteni, fáradságot, éhséget türelmesen elviselni, égni a vágytól, hogy ellenséget lásson, páros viadalban kedvét lelni, társaival naponta háborúsdit játszani, gyávaságot és restséget megvetni a háborút viszont fölöttéb kívánni ..."

2 Az idézett beszéddel Bonfini lényegében korabeli tükrét adta annak, hogyan válhat valakiből kiváló katona és az a tény, hogy ebben a tükörben a játékot is szerepeltette az szintén korabeli súlyára enged következtetni. A fenti adatok ugyan nem elegendőek az általánosításhoz, de ha tekintetbe vesszük, hogy a középkori források jórészt az uralkodók politikai tetteit, háborúit igazolták - ami elég távol áll az életmód azon részétől, amelyhez a játék tartozik - ám ennek ellenére mégis találkozni lehet ezekben a források87