Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)
Petényi Sándor: Mátyás kori játékok
ban különböző játékokra tett utalásokkal, az a kevés adat ellenére is azt valószínűsíti, hogy a tárgyalt korszakban a játszás nem számíthatott marginális tényezőnek. A továbbiakban bemutatnék néhány ritkának számító, de a 15. században meglévő játéktárgyat. Az első képen egy eddig még nem publikált csontból esztergált 4.5 cm-es sakkfigura látható . A visegrádi alsó-várban találták 15. századi rétegben. Mindezidáig csak a diósgyőri várból ismert egy figura a 14. század végéről , valamint Nagyvázsonyból három és Pozsonyból egy a 16. századból . A visegrádi darab a huszárja volt az egykori készletnek. Különösebb egyedi sajátosság nélkül követi a jellegzetes arab huszárformát, így a külföldi leletanyagban, valamint a korabeli ábrázolásokon számos ezzel megegyező figurával lehet találkozni 8 . A sakk Mátyás udvarában való jelenlétére egyébként írásos adatunk is van. Bonfini említi, hogy Mátyás és Ulászló olmüci találkozásakor: "A király nagy közvetlenséggel naponta gyalog átment az úton, s tiszteletből meglátogatta a közelben Ulászlót. Majd átkísérte a királyi palotába, Beatrix jelenlétében bevezette lakosztályába, s otthonosan, vidáman társalgott vele; olykor megkérte, hogy a királynéval sakkozzék: ez előjele volt későbbi színlelt házasságuknak. A következő képen látható négyzetes alakú és különböző számú körökkel ellátott csontlapokat a budai ásatások során találták Mátyás kori rétegben. Egykorú ábrázolásuk nincs és az írásos források sem tesznek róluk említést, így szerepüket nem lehet minden kétséget kizáróan tisztázni csak valószínűsíteni lehet azt, hogy zsetonok voltak. Mint ismeretes, az egyház megbélyegezte és elítélte a szerencsejátékokat játszókat, ugyanakkor e játékok igen népszerű időtöltésnek számítottak, így mindazoknak, akiknek fontos volt, hogy az egyház által támasztott erkölcsi normáknak megfeleljenek - ám kedvelték a szerencsejátékokat is - valamilyen áthidaló megoldást kellett keresniük. Olyat vagy ahhoz hasonló megoldást, amilyenről Bethlen Miklós számol be önéletírásában. Bár e forrás időben későinek számít a benne leírt szituáció nem tekinthető annak. Ugyanis Bethlent társasága kártyázni hívta, amit neki el kellett hárítania, mivel fogadalma tiltotta a pénzben való játékot. A problémát úgy oldották meg, hogy hoztak egy zacskó rézpénzt, mindenki egy-egy marékkal, majd a játék végén mind a nyerők mind a vésztők visszarakták a pénzt a zacskóba . Véleményem szerint e csontlapokat - zsetonként - pénz helyett használták. A rajtuk feltüntetett kördíszek nyerési számot vagy megállapított összeget jelöltek és az eredmény elszámolására szolgáltak. E feltevést erősíti az, hogy a képen láthatókhoz hasonlót találtak a somogyvári bencés apátság feltárásakor is 12 . Még egy játékkal kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni, bár ez időben 1-2 évvel túlnyúlik Mátyás korán. A következő képen lovagi torna játszására szolgáló bronzból öntött készlet látható. Úgy játszottak velük, hogy a bábukat zsinórral egymás felé húz88
