Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Dr. Kubinyi András: Mátyás király és a vidéki Magyarország

Ami azonban talán nem is megmagyarázhatatlan, nyilvános bűncselekményeket nem annyira a nagybirtokosok, mint inkább a nemesek, és természetesen a nem nemesek szoktak elkövetni. Egy nagyúr hatalmaskodhatott, de nem volt útonállásra utalva. Ez még abban az esetben is így van, ha a Mátyás jelenlétében a nádor és az országbíró által 1481-ben Zágrábban tartott nagy bírósági közgyűlésen Tuz Osvát zágrábi püspökön kívül kilenc nagyságos urat (a püspök testvérét, és nyolc horvát grófot, a Frangepán és Blagay családok tagjait) levelesítettek 28 nemes és pap mellett. A király ugyanis felhasználta az alkalmat, hogy tíz év múlva leszámoljon a Vitéz-féle összeesküvésért a Tuz családdal, addig arra nem volt lehetősége. Még jobb egy későbbi adat: mivel Zalában a közbiztonság Mátyás halála után sem javult meg, II. Ulászló kénytelen volt egy ítélőmesterrel 1512-ben bírósági közgyűlést tartani. 66 nemest - köztük 3 papot és 5 nőt - és 189 nemnemest, - köztük 14 nőt - levelesítettek.

31 A megyék erősítése tehát nem feltétlenül csak a nagyurakkal szemben történt meg, hanem épp a bűnöző nemesekkel szemben. Minden jel szerint a királyi emberek helyébe lépő esküdt nemesség intézményének Mátyás halála utáni eltörlése nem volt része a II. Ulászló kori főúri reakciónak, hanem az 1492:53.t.c. szó szerint veendő: azaz a tekintélyes választott esküdt nemesek terhesnek érezték, hogy kéthetenként kötelesek voltak megjelenni a megyei ítélőszéken, sőt még kiküldetéseket is kénytelenek voltak teljesíteni.

32 Korábbi történetírásunk ugyanis nem tudta megérteni, hogy a nemesek nem akartak volna élni a mégis az ő érdekükben, befolyásuk növelésére hozott törvényekkel. Mi ezt már jobban megértjük, ha arra gondolunk, hogy milyen sokan tartózkodtak 1989-1990-ben a választásoktól. Arra is gondolnunk kell, hogy a nemeseknek saját rokonságukkal, baráti körükkel szemben kellett volna fellépniük. Ne nézzük ezért most a nemesség és a nagybirtokosok közti viszonyt, azt sem, hogy ez hogyan kapcsolódik a királyi politikához, hanem azt vizsgáljuk meg, hogy tulajdonképpen milyen igazgatási, rendfenntartási feladatai voltak a Mátyás korabeli megyének, és ennek hogyan tett eleget. Abban a szerencsés helyzetben van történetírásunk, hogy egy megye esetében erről alapos monográfia áll rendelkezésünkre, Holub József Zala megyéje.

33 A katonai igazgatás kérdését most nem is tárgyaljuk. Hogy az uralkodó mit várt el a megyétől azt a megyésispáni kinevező oklevelek formulaszerűen mutatják. A formula uralkodása kezdetétől nem változott. A címzett a megye, és a kinevezésben az ispán feladata a következő módon van megfogalmazva: "Először, hogy mindannyiatokat a szokott jogaitokban és szabadságotokban megőrizni és megvédeni köteles, és tartozik arra figyelni és vigyázni, hogy kincstárunk és kamaránk abból a megyéből befolyni köteles jövedelmeit számunkra hűségesen beszolgáltassák. És hogy leveleinket és parancsainkat abban a megyében mindenki által hathatósan betartassa, és végül tartozik, sóink, pénzeink és minden tisztviselőnk szabadságát és előmenete8