Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Dr. Kubinyi András: Mátyás király és a vidéki Magyarország

lét oltalmazni és megvédeni." Természetesen a megyének is meghagyja a ki­rály, hogy engedelmeskedjenek az ispánnak. Az ispáni feladatkörök között a többség a pénzügyigazgatással függ össze: a megye vezetőjének a királyi bevételek befolyását kellett biztosítani. Nyil­vánvalóan nem lehet véletlen, hogy ezen a formulán mindvégig nem változta­tott Mátyás. Ez azonban azt is jelenti, hogy a megyére és ispánjára komolyan számított is a kincstári adminisztráció segítésénél. A gyakorlatban ennek ér­vényesülését elég világosan lehet igazolni. Az adóztatás különben azzal kez­dődött, hogy a király parancslevelet küldött a megye nemesi közönségének, amelyben értesítette őket az adóról, és felhívta őket, hogy engedélyezzék az adókivetők tevékenységét. Általában a levél végén megfenyegette a nemese­ket, hogy ha ellenállnak, akkor az ispán és a szolgabírák által kényszeríti őket az adóztatásra. 35 Valóban, az adószedők a megyei ítélőszéken jelentek meg, és onnan mentek ki a megye képviselőivel kivetni az adót. Az alispán és a szolgabírák az adószedés lezárása után összeállították a hát­ralékosok listáját, és elrendelték megbírságolásukat, ha nem tudnak elegen­dő magyarázatot adni. 37 Ebből már komoly baj származhatott, mert ilyenkor a megye vezetőinek erőszakkal kellett behajtani az adót és a bírságot, és ez bizony gyakran pusztítással járt együtt. Feltehetően ilyesmi lehetett a hátte­rében annak az esetnek, amikor 1468-ban Baranya megye alispánjai egy szol­gabíróval és familiárisaikkal Töttös László Lajmér birtokára törtek és onnan 35 ökröt, valamint a jobbágyoknak egyéb marháit elhajtva állítólag 600 aranyforint kárt okoztak. A megyei hatóság nyilván nem személyes ügy mi­att támadott, Töttös arról bölcsen hallgatott, hogy mi volt az ok. 1471-ben Abaúj megye közönsége hozott határozatot arról, hogy aki határidőre nem fizeti meg az adószedőknek az adót, azt az alispánok bírságokkal kény­szerítsék. 9 Ebből persze olykor baj is származott. 1472-ben pl. Újlaki Mik­lós boszniai király (és egyben macsói bán) egyik familiárisa ura parancsára az adószedőknek segítve a nem fizető jobbágyok javait elfoglalta. A földesúr vi­szont a másik macsói bán, Maróti Mátyás familiárisa volt, aki erre Újlaki em­berét rabolta ki. 40 Ugyanebben az évben a Tolna megyei adószedő járt rosszul. Mivel Bodó Gáspár jobbágyai nem fizettek, 50 ökröt hajtott el bír­ságként. A baj csak ott volt, hogy az országos méltóságokat viselt Bodó a ki­rályhoz fordult, így az adószedőnek kellett elégtételt nyújtani. A kincstartó felelőssé is tette, hogy máskor vigyázzon, nehogy a királyhoz panasz fusson be. A protekció akkor is számított! Ha az ispán nem akart, vagy nem tudott az adószedőknek segítséget nyújtani, akkor a király egy más nagyurat, vagy valamely kapitányát bízta meg ezzel. Természetesen a megye és vezetőjének feladatköre nem merült ki a pénz­ügyek intézésében. A király karhatalomként is igénybe vette a megyét. így pl. a rablók kiirtására, vagy birtokok lefoglalásánál még nemesi felkelés kihir­detésére is lehetőséget adott az ispánnak e célból. 44 A legfontosabb azonban talán a jobbágyköltözés ügyének intézése volt. Itt elöljáróban meg kell né­hány dolgot jegyezni. A jobbágy "habita licentia iustoque terragio deposito" 9

Next

/
Thumbnails
Contents