Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Dr. Kubinyi András: Mátyás király és a vidéki Magyarország

megyéje, Baranya is. A macsói bánság területének legnagyobb birtokosa pedig Újlaki Miklós volt, aki haláláig, 1477-ig viselte a báni tisztet.

15 Nem állíthatjuk azonban azt, hogy a nagybirtokosság és a király között valami antagonisztikus ellentét lett volna, és azt sem, hogy a köznemesség támogatta velük szemben a királyi politikát. A nagyurak érdeke gyakran a királlyal volt azonos, a köznemeseké pedig ellenkezőleg. Mátyás a pillanatnyi helyzetnek megfelelően fogott össze hol az arisztokráciával, vagy annak egyik rétegével, hol a köznemességgel.

16 A köznemesség két politikai szintéren hallathatta hangját: az országgyűléseken és a megyékben. Témánk szempontjából különösen lényeges a király és a nemesség viszonya. Kezdjük az országgyűlésekkel. Mátyás igen gyakran hívott össze országgyűléseket, adataink szerint legalább 24 országgyűlést tartott, olykor évente kettőt is. A királynak ez két szempontból volt lényeges, általában itt szavaztatta meg a rendkívüli adót, továbbá olyan szelepnek használta, amellyel ki lehet engedni a nemesség elégedetlenségének gőzét. Tanulságos az is, hogy fejenként mindössze ötször hívta meg a nemességet a diétára: háromszor 1464, azaz koronázása előtt, majd 1471-ben, a Vitéz-féle összeesküvés idején és 1475-ben, amikor a sziléziai távolléte alatti zavarokat kellett lecsendesíteni. A szabad királyi városokat viszont csak a koronázásig, ill. ugyancsak az 1475-ös országgyűlésre hívta meg. Máskor követek képviselték a megyei nemességet, ami lehetőséget adott a követválasztás manipulálására. (Ld. fenn.) Sajnos, Mátyás törvényeinek zöme nem alkalmas arra nézetem szerint, hogy abból a királyi politikát, annak célját kihámozzuk. Igaz, voltak királyi előterjesztések, a törvények azonban igen gyakran a rendek nevében szólnak, vagy részben a nevükben, úgyhogy forráskritikailag is többségükben nem, vagy csak részben tartalmaznak királyi intenciót.

1 Nem véletlen, hogy gyakori bennük a királyi hatalom korlátozását szolgáló cikkely. A királyi politikát a törvények előszavai, és főként az 1486-os törvény tükrözik a legjobban. Az országgyűlések összehívásával a király a közrend fenntartására is gondolt. Ez főként két esetben válik világossá. A már többször említett 1475-ös országgyűlésre küldött meghívókból ugyanis arról értesülünk: hogy távollétében nemeseket elnyomtak, sőt meg is öltek, mégpedig mind királyi tisztviselők, mind más "merész emberek", úgyhogy "sok a tennivaló az ország igazságos és nyugodt állapota és köteles kormányzata reformálására". 1 És valóban, a törvény 11. cikkelye utal a gyilkosságokra, törvénytelen birtokfoglalásokra, és megszabja az ezzel kapcsolatos eljárásokat . Tudunk arról is, hogy Szabolcs megyében 1474-ben megölték az alispánt.

23 Pontosan ugyanezt fejezi ki az 1486-os "örök időkre" tervezett törvény bevezetése: "hosszas távollétünk és elfoglaltságunk következtében feltámad az országban a gyilkosok, tolvajok, latrok, rablók, hamisítók, gyújtogatok és ehhez hasonló bűnösök nagy sokasága olyannyira, hogy sem utas, sem testvér a testvértől, sem idegen az idegentől nincs biztonságban". 6