Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)
Dr. Kubinyi András: Mátyás király és a vidéki Magyarország
Úgy tűnik, hogy a királynak a nemesi megyéket erősítő 1486-os törvénye valóban Mátyás szándékaira ment vissza, és kiadásához hozzájárultak az uralkodó távollétében megromlott közállapotok. A számos hatalmaskodásra, birtokosok egymás elleni harcára nem térhetek ki. Nincs olyan családi vagy egyházi levéltár, amelyben ne találnánk tömegesen ilyenekre vonatkozó adatokat. A rablások, útonállások sem csökkentek. Zalában pl. az 1480-as évek közepén egy nemesi rablóbanda nemcsak külföldi kereskedőket, de pl. a ferrarai herceg követségét is kirabolta. 25 A közbiztonságot azonban a középkori magyar államban kissé bonyolult volt fenntartani. Igaz, a szándékos emberölés, a lopás, rablás, gyújtogatás stb. nyilvános bűncselekménynek számított, de pl. emberölés esetén az áldozat rokonai voltak a felperesek, akik kiegyezhettek az alperessel. A nyilvános bűncselekmények elkövetőivel szemben állították fel a nádori közgyűléseket, ahol a nádor (vagy esetleg más, királyi felhatalmazással) olykor több megye számára is gyűlést tartott, és a nyilvánvalóan bűnösnek tekintett személyeket "levelesítette", azaz proskribálta. Ebben az esetben a levelesítetteket bárki elfoghatta, sőt meg is ölhette. A XV. század közepi zavaros időkre utal, hogy az 1464:21.t.c. a közgyűlések újra való felállítását rendelte el. Bár több ilyen közgyűlést tartottak, sőt volt amikor nem a nádor, hanem maga a király, vagy más főúr elnökölt rajta, ill. az ügyet magára a megyére ruházták, a megyék többször inkább külön adót fizettek, mint közgyűlést tartottak. Ez ugyanis nemcsak az elnök és kísérete eltartásának költségét terhelte át a megyére, hanem arra kötelezte a nemeseket, hogy olykor hetekig a közgyűlésen tartózkodjanak, így azután 1486-ban Mátyás végleg megszüntette ezt az intézményt is. Természetesen a közgyűlés eltörlése az alapbajt nem szüntette meg, ezért a bírósági közgyűlést elrendelő törvénycikk utal arra, hogyha egy megye úgy látná, hogy latrok, tolvajok, gyilkosok, gyújtogatok, pénzhamisítók és más bűnösök zaklatnák, akkor királyi engedéllyel megyésispánjukkal felkutathatja és kiírthatja őket. 28 Talán ebbe a témakörbe sorolhatjuk az 1486-os törvény egyik legismertebb cikkelyét, a 8.t.c.-t. Ez a megyésispán és a nemesség egyetemessége által megyénként 10-12 esküdtet választat, akik az addigi királyi emberek helyett kötelesek ellátni a hiteles helyi kiküldöttek mellett a bírósági vizsgálatokkal, birtokbaiktatásokkal, stb. összefüggő ügyeket. Úgy látszik gondolt arra a király, hogy ez nem lesz népszerű intézkedés, ezért a választás el nem fogadása esetén 25 márka (azaz 100 aranyforint) bírságot fizettetett velük az ispánnak. A szakirodalom ennek politikai jelentőségét emelte ki: a tekintélyes köznemesek hatalma nőtt, és a király elsősorban a nagyurakkal szemben akarta volna a megye hatalmát növelni. Ezt természetesen nem lehet tagadni, de a rendelkezések zöme mégis elsősorban a közrend biztosításának és a közigazgatás hatékonyságának növelését szolgálta, és ha a megyék a nádori bírósági közgyűlésekkel szemben ellenálltak, valahogyan fel kellett lépni az elharapódzó rablásokkal szemben. 7
