Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Dr. Kubinyi András: Mátyás király és a vidéki Magyarország

MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A VIDÉKI MAGYARORSZÁG DR. KUBINYI ANDRÁS Nem könnyű feladat nagy középkori uralkodónk kapcsolatát a vidéki Magyarországgal röviden ismertetni. Ez ugyanis gyakorlatilag azt jelentené, hogy mind az ország kormányzattörténetét, mind az államigazgatás intézkedéseinek hatását tárgyalni kellene. Ez nyilvánvalóan egy monográfia feladata lenne. így legfeljebb problémafelvetésre vagyok kénytelen szorítkozni. A népmesék Mátyás királya - mint ismeretes - álruhájában járta az országot, viszont ha forrásainkat figyelembe vesszük, királyunk nem tartozott az országjáró uralkodók közé, még annyira sem, mint nagy előde, Zsigmond. Vidéki útjait szinte kizárólag katonai intézkedések, a felvidéki husziták elleni harc, az erdélyi lázadás, török és nyugati háborúk, vagy háborús tervek indokolták. Úgy tűnik, hogy kikapcsolódási célból inkább csak 1471, a Vitéz összeesküvés leverése után hagyta el a fővárost, hogy Visegrádra, vagy éppen Tatára "kiránduljon".

3 Közvetlen tapasztalatból tehát főként háborús időben ismerte meg az országot, nem mutatható ki nála egyik terület különleges kedvelése sem. Ez nem volt feltétlenül előnyös. Az ugyanis általánosan ismert, hogy a középkori uralkodók kegynyilvánításaiban jobban részesültek azok a városok, területek, urak, amelyeket, illetve akiket meglátogattak Nem véletlen tehát, hogy egy-egy útja alkalmával Mátyás is bocsátott ki kiváltságokat a meglátogatott város számára.

6 A "vidékkel" - és annak problémáival - az államügyek intézésénél, vagy ítélkezésnél találkozott Mátyás. Természetesen leginkább a nagybirtokosoktól, a királyi tanácsban ülő főpapoktól és báróktól értesülhetett ilyesmiről.

7 .A világi nagybirtok elsősorban a központtól távol építette ki hatalmi centrumait. 48 főúri "állandó rezidenciát" ismerünk, és közülük mindössze 7, azaz 14.6 % feküdt a fővárostól légvonalban számítva 50-150 km-es körön belül, viszont 16, azaz az összes egyharmada 250 km-nél távolabbra esett.

8 Az egyik legközelebb eső bárói rezidencia Tata volt, amelyet 1471-ben, Rozgonyi János országbíró halála után, és nem 1464-65 táján szerzett vissza Mátyás. A főúri központok távolsága Budától azt jelentette, hogy egyrészt erősebben érvényesült a királyi hatalom az ország középső részén, másrészt a perifériákon nagyobb volt a bárók befolyása. Igaz, ezt a szomszédokkal való rivalizálódás gyengítette.

1 A nagyúr gyakran ispánja is volt annak a megyének, amelyben jelentős birtokokkal rendelkezett, ami azt jelentette, hogy a familiaritás intézménye révén maga nevezhette ki az alispánt,

11 sőt arra is nyomást tudott gyakorolni, hogy a megyei nemesség azt válassza országgyűlési követnek, vagy adószedőnek, ha írzt nem a kincstár nevezte ki, akit az ispán akart. Erdélyben, Szlavóniában, vagy a macsói bánságban a vajda, vagy a bán nevezte ki viszont a megyei ispánokat is,

1 ami elsősorban Macsó esetében volt döntő, hiszen a bán joghatósága alá féltucatnyi délvidéki megye tartozott, köztük az ország legnépesebb 5