Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Mátyás Király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 6. Tata, 1990)

Dr. Beke Margit: Mátyás király és az esztergomi érsekek

főpap 1469-től vezetett hadjáratait már nem tudta helyeselni. Attól tartott, hogy a csehekkel folytatott háborúja elvonja őt az igazi veszedelemtől, a töröktől. A török iga nem csupán állami függetlenségünk végét jelenthette, hanem kereszténységünkét is. Ezért szőtt összeesküvést a király ellen, aki békülése dacára nem bocsátott meg Vitéznek. Mátyás az ország első főpapját elfogatta és megalázó feltételek mellett házi őrizetben tartotta Esztergom várában. A megalázást méginkább fokozta, hogy ellenfelének, Beckensloer János egri püspöknek felügyelete alá helyezte. Itt fejezte be életét 1472. augusztus 8-án és temették el a bazilikában az általa készíttetett sírkő alá, amely a késő utódoknak hirdeti nagyságát. Neves történészünk, Fügedi Erik tragikusnak nevezi az 1471. évet Mátyás életében, hiszen "művelt munkatársainak köre szétzüllött, helyüket kegyencek foglalták el, Mátyás megindult a teljes magánosság felé vezető úton". A kegyencek között találjuk Beckensloer (Peckenschlager/Alemann) Német Jánost (1474-1476. február 13.), akire a király méltatlanul pazarolta jóindulatát. Igaz, később éppoly ádáz haraggal szállt vele szembe, miután elhagyta őt. Az 1458-as országgyűlésen tett ígérete ellenére, miszerint idegenek nem kapnak egyházi méltóságot , a király mégis a sziléziai származású papot Vitéz János utódaként először váradi püspöknek nevezte ki, amint 1472-ben ugyancsak Vitéz Jánost követte most már Magyarország első érseki székében. Beckensloert Bonfini a király "nagy bizalmasáénak nevezi, Heltai pedig megjegyzi róla: "mert azt igen kedvelli vala".

22 Az érsek rövid egri püspüksége (1468-72) arra volt jó, hogy esztergomi javadalma mellett a váradi és egri javadalmakat is magáénak mondhatta és azokat jogtalanul tartotta meg. Emiatt Mátyás konfliktusba kerül vele és a Szentszékkel is. 1474-ben is még "felterjesztett esztergomi érsek" és a király azon fáradozik a Szentszéknél, hogy egri püspökségét továbbra is megtarthassa. A főpap esztergomi időzéséről keveset tudunk, tevékenységéről szintén. Talán tudatában volt annak, hogy a királyi bizalomnak képtelen megfelelni és 1476. február 13-án megszökött az uralkodó ellenségéhez, Frigyes császárhoz. Mátyás évekkel később is panaszkodik rá. Salzburg polgáraihoz intézett levelében "ok nélkül elmenekült"-nek, IV. Sixtushoz írva "szöke28 vény"-nek nevezte őt. Menekülését különböző módon magyarázzák: félt a királytól, a császár hívta, de nem járunk messze az igazságtól, ha hatalmi vágyát fogadjuk el motivációként, ugyanis a pápai trónra vágyott. A nyughatatlan főpap prépostsága, bécsi és salzburgi koadjutorsága után végül Salzburg érseke lett és halt meg 1489-ben. Pray szerint "sok kincset és arany és ezüst edényeket, amelyeket Magyarországról vitt magával hagyott maga után. Érsekségének az esztergomi egyházmegye, a kincstár és Vitéz János könyvtára látta kárát. Az érseki széket a király 1477-ben üresnek nyilvánította, de Beckensloer csak 1484-ben mondott le róla. Ezután a király idegen származású rokonait jutalmazza meg az érsekséggel. 30