Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
Szaniszló József: Magyary a kultúrpolitika szolgálatában
mának környezetvédelmi minisztere, legalábbis a glossza megjelenésekor az volt. Arról lett új hazájában nevezetes, hogy a Rajna-parti ipartelepek szennyező ártalmaitól példátlan harciassággal védi a csak önös érdekeiket néző gyártulajdonosokkal szemben a Rajnát, egészében az ember könrnyezetét. A magyar újságíró látva és méltányolva ezt a harcot, arra a következtetésre jutott, hogy ez a Fischer Jóska elkelne nálunk is. Igaz ugyan, hogy környezetünket szennyező, azt tönkretevő gyárak a mi országunkban állami tulajdonban vannak, s így azt hihetné az ember, hogy környezetvédő hatóságaink egyetlen intő szava is elegendő lehetne ahhoz, hogy gyáraink irányítóit a szükséges védelmi intézkedések megtételére bírja. De éppen környezetvédőink a megmondhatói, hogy szavuk ereje csaknem a pusztába kiáltóval egyenlő. Elkelne tehát nálunk is a harcias miniszter, aki a haragos szó mellett egyéb hatékony eszközökkel is rendelkezik, hogy jobb belátásra bírja a renitenskedő kapitalistákat. Innen a glossza sokat mondó címe: „Gyere vissza Jóska!" Eléggé közismert, hogy a magyar szocialista kultúrpolitika, s abban is elsősorban az oktatási szektor a környezetvédelemhez hasonló nehéz problémákkak küszködik. Vagy talán még nehezebbekkel. Ha hinni lehet a kommunikációs eszközöknek: az írott sajtónak, a rádiónak, a televíziónak s nem utolsósorban pedig saját közvetlen tapasztalatainknak, akkor az a nézet kristályosodhat ki az emberben, hogy egész kultúrpolitikánk ma egyetlen jajkiáltás. Ezért a glosszaíróhoz hasonlóan - utalva az eddig elhangzottakra - most én is aképpen szólhatnék, hogy gyere vissza Magyary Zoltán, hiszen égető kultúrpolitikai feladataink megoldásában nagyon elkelne koncepciózusságod, hozzáértésed, vasakaratod és sokszor csak pártkeretekben megnyilvánuló mai gondolkodás helyett népben és nemzetben, ne adj' Isten: magyarságban megnyilatkozó gondolkodásod. De nem teszem, mert még azzal vádolnának, hogy a - nincstelen mezítlábas, tanyasi zsellérgyerek, akit a sok-sok millióval készült TANÍTVÁNYOK című film - az alapjául szolgáló kéziratomban foglaltaktól fényévnyi távolságra eső rendezői rajzolatában - többször is senkinek emlegetve, Magyary Zoltán tanítványaként, mint ügyefogyott bohócot rugdal végig semmitmondó filmkockáink - még a kapitalizmust akarja visszacsempészni Távol áll tőlem. Én egészen mást kívánok. Adjon az Úristen a szocialista Magyarországnak is társadalmi viszonyaihoz illő olyan kultúrpolitikát teremtőt, mint Magyary személyében adott a kapitalista Magyarországnak, hogy az ezután színrelépő magyar ifjúságnak is legyen miben hinnie, miben kapaszkodnia, miért élnie, s majdnem élete alkonyán egy csokor árvalányhaj erejéig hálás szívvel visszaemlékeznie. 33
