Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)

Andrássy Mária: Magyary Zoltán kultúrpolitikai munkássága

MAGYARY ZOLTÁN KULTÚRPOLITIKAI MUNKÁSSÁGA ANDRÁSSY MÁRIA Mindenekelőtt engedjenek meg nekem néhány szubjektív megjegyzést. Úgy érzem, hogy önök között én vagyok az egyetlen „outsider" mégpedig több­szörösen. Önök legtöbbje Magyary tanítványa volt, úgy is mondhatnám, hogy önök a Magyary-iskola képviselői... Koromnál fogva én legfeljebb Magyary „unoka" lehetnék - mint ezt a Lukács-tanítványok második generációjára mondják, azonban őszintén meg kell mondanom, hogy sem tanulmányaim során, sem olvasmányaim között a hetvenes évek közepéig nem hallottam a nevét. Az Országos Közművelődési Központ Művelődéskutató Intézetében dol­gozom, művelődésszociológus vagyok és ezért szakmám szerint is távol áll tőlem a közigazgatás-tudomány. Magyary Zoltán nevét a Táj- és Népkutató Központ által szervezett, nagy vihart kavart kiállítás kapcsán hallottam elő­ször, ez keltette fel érdeklődésemet munkássága iránt. Az OKK Módszertani Intézete - régebbi és ismertebb nevén a Népműve­lési Intézet - munkája történeti előzményeit keresve „Szociográfiai munkafü­zetek" címmel a két háború közötti szociológiai-szociográfiai írások közrea­dására vállalkozott. A harmincas évek programadó és elemző cikkei gyűjteményének, Reitzer Béla válogatott írásainak, Kemse és Dudar harmin­cas évekbeli állapotrajzának megjelentetése mellett a sorozat szerkesztőiben felmerült egy Magyary Zoltán válogatás elkészítésének gondolata is. Egy­részt a Táj- és Népkutató Központ falukutató tevékenységét kívánták megis­merni, másrészt a népfőiskolai mozgalom felélesztésére törekedve érdeklőd­tek az egyetlen nem felekezeti népfőiskola inspirálójának munkássága iránt. A kötet szerkesztésére én kaptam megbízást. Úgy is mondhatnám „tiszta lappal", vagyis anélkül, hogy korábban egyetlen sorát olvastam volna. A válo­gatás elkészült, 1986-ban„Diagnózis és terápia" címmel meg is jelent. Ha önöket, a tanítványokat, lenyűgözte a professzor egyénisége, engem a késő olvasót nemkülönben. Elsősorban az akkor még korántsem divatos rendszer-elvű gondolkodása, amelynek segítségével egyszerre szemléli távlat­ból az adott problémát és képes kitérni a legapróbb részletkérdések megol­dási javaslataira is. Elkötelezett hívéül szegődtem. S azóta megpróbálom sa­ját problémáimat, a művelődésügy mai megoldásra váró kérdéseit az ő szemüvegén, az ő gondolatrendszerén keresztül újra meg újra végiggondolni. Azért jöttem tehát ide „outsidereként, hogy tisztelegjek emléke előtt, más­részt, hogy felhívjam a figyelmet életművének - úgy érzem - még a többinél is feltáratlanabb területére, művelődéspolitikai munkásságára. A Táj- és Népkutató Központ Kiállításának dokumentumait a közművelő­dés szempontjából is lehetne elemezni, de Berényi Géza „ Tanítványok" című filmje után nem lehetne megkerülni a film elemzését. Ez azonban igen messzire vezetne, s a film bemutatása nélkül értelmetlen is volna. 34

Next

/
Thumbnails
Contents