Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
dr. Berényi Sándor: Magyary Zoltán szellemi öröksége
életművére, vagy pedig az Egyesült Államokban Mayo kutatásaira. A megkövesedett XIX. századi államtan helyett és mellett viszonylag korszerűnek tekinthető politológiai irányzatok alakulnak ki, amelyek kiterjednek a közigazgatásra is. Tovább fejlődik az államigazgatási jogtudomány, új dogmatikai elméleteket alakítanak ki azokra az új kérdésekre, amelyeket a kor közigazgatása igényel. Általánossá válik az ipari racionalizálás eredményeinek az ösztönzésére a közigazgatás racionalizálása. Beszélhetünk közigazgatási racionalizálási mozgalmakról, amelyek korszerű szervezet és eljárások kialakítását célozták, csökkentették a közigazgatási költségeket, miközben nagyobb eredményekre törekedtek. Magyary Zoltán felismerte az új tudományos irányzatok jelentőségét és külföldi tanulmányútjai révén megismerte gyakorlati adaptációjukat. Szinte valamennyi országban járt, ahol a közigazgatás tudományos megismerésében, vagy gyakorlatában új utat követtek. Mint azt hangsúlyoztuk, a hazai közeg nem adott inspirációt és ösztönzést ahhoz, hogy Ő Magyarországon egy új tudományos irányzat, iskola megteremtője legyen. A társadalmi-gazdasági környezet az új gondolatok számára nem volt befogadóképes, a reformoktól elzárkózott. Magyary Zoltán keserűen állapította meg önértékelésében, hogy közigazgatási reformprogramjából csak a gyakorlati közigazgatási vizsga bevezetése valósult meg. A modern közigazgatástudományhoz kapcsolódó tudományágak az I. világháború utáni időszakban stagnáltak vagy visszafejlődtek, így az államtudományok a XIX. századi megkövült és megrekedt államtan és közigazgatástan semilyen tudományos impulzust nem volt képes adni. A közigazgatástudomány, amely a világban jelentős ösztönzője volt az új minőségű tudományos megközelítésnek, alig fejlődött, néhány kiemelkedő képviselőjének munkásságán kívül kevés említésre méltó történt. Az I. világháború előtt virágzó szociológia szétesett, művelőinek jelentős része emigrált. A szociográfiához kapcsolódó szociológia később lendült fel és jelentős értéket termelve tudományos bázisát jelentette a magyar reformmozgalomnak is. Gondolok itt többek között Erdei és Bibó munkásságára, de másokra is. Ez a szociográfia és a hozzá kapcsolódó szociológia jelentős szerepet játszott a Magyary-iskola kialakulásában és szorosan kapcsolódott a Közigazgatástudományi Intézet keretében folyó ténykutatásokhoz. E korszakban az államigazgatási jogtudomány továbbfejlődött jelentős új kérdésekre adott tudományos válaszokat. Magyary épített a hazai államigazgatási jogtudományra, és annak eredményeire, jóllehet a jogtudomány egyes képviselői elutasítóan reagáltak Magyary új iskolájára, hátráltatva ezzel az új irányzat eredményeinek gyakorlati megvalósítását. Magyary Zoltán az egységes közigazgatás-tudományt írta fel a zászlójára jelszavul. Életműve az általa teremtett iskola tevékenysége azonban a közigazgatástudományokban a pluri- és interdiszciplináris kutatások kezdetét jelentették. Az egységes közigazgatástudomány keretében valójában a köz7
