Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)
dr. Berényi Sándor: Magyary Zoltán szellemi öröksége
igazgatás nagy kérdései interdiszciplináris elméletének kialakulásához vezető úton indultak el. Magyary és iskolája műveiben interdiszciplináris megközelítése a közigazgatás olyan nagy kérdéseinek a tudományos elemzése, mint a közigazgatás felső szintű vezetése, a közigazgatási szervezeti struktúra, a közigazgatási személyzet, a közigazgatás területi alapjai. Színrelépésekor a közigazgatástudomány irányzatai között a közigazgatási jogtudomány, a közigazgatástant és a közigazgatáspolitikát emelte ki. Tudományos iskolája elsősorban a modern igazgatástudomány, a szervezéstudomány - az ő szóhasználatát követve - az adminisztráció tudományát tekintette a közigazgatás tudományos megítélésében döntőnek és egyre erőteljesebbé vált későbbi munkáiban ennek a szemléletnek az érvényesülése. A tudománytörténeti értékelés még megoldásra váró feladata az, hogy mennyiben volt tudatos ennek elhallgatása, és amennyiben a hagyományos irányzatoknak adott engedmény (közigazgatásjog, közigazgatástan), amellyel csökkenteni igyekezett az új irányzattal szembeni ellenállást. Irodalmi működését, levelezését vizsgálva inkább tekinthetjük engedménynek, mert eleve számolt az elutasítással, a jelentős akadályokkal, amelyet a későbbi tapasztalatok bizonyítottak is, sőt az a vártnál erőteljesebb volt. Magyary és iskolája az interdiszciplináris megközelítés mellett új diszciplínák kialakulásához, vagy legalábbis ilyen folyamat elindításához járult hozzá. Ezek közé sorolhatjuk pl. a közigazgatásra adaptált igazságtudomány, vagy a - ma már általánosan elismertnek tekinthető - közigazgatási földrajz kialakulását is. Különösen jelentősnek tartjuk, hogy a társadalomtudomány több ágát bevonta a közigazgatási jelenségek tudományos vizsgálatába. így a közigazgatástudományokat, a pénzügytant, a szociográfus karakterű szociológiát, a történelemtudományt stb. (Lásd az utóbbira Ember Győző: Az újkor magyar közigazgatás története c. munkájának megszületését.) Magyary egyes korai és későbbi bírálóitól eltérően a közigazgatás jogtudományi művelését nem kívánta mellőzni, sőt jelentős mértékben hozzájárult annak fejlődéséhez is. A Magyary-iskola államigazgatási jogtudományi eredményei között ki kell emeljük a közigazgatási jogszabály, a kodifíkáció, a közigazgatási eljárási törvény témakörében végzett kutatásokat, a megjelent monográfiákat, tanulmányokat. Az 1957-ben megalkotott államigazgatási eljárás törvényünk szöveges elemzése is bizonyíthatja, hogy az intézet által készített eljárási törvénytervezet hozzájárult e nemzetközileg jelentősnek értékelt kódexünk megalkotásához. A Magyary által fémjelzett tudományos irányzat egyik nagy értéke a közigazgatás és környezete kölcsönhatásának a közigazgatást meghatározó tényezőknek a kutatásokban való érvényesítése. Ez mint szemlélet Magyary életművében, iskolájának munkásságában szemmel látható tudományos gondolkodása szintézisének tekinthető. „Magyar közigazgatás" c. könyvében pedig manifesztáltan, mint egyik elméleti tétele megfogalmazódik. A mai értelemben is korszerűnek minősíthető tudományos kutatási metodikája. Az új iskolák, elméletek törvényszerű ismérve a tudományos kutatási 8
