Gyenisné Landesz Edit – Somorjai József szerk.: Magyary Zoltán munkássága. Az 1988. május 28-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 5. Tata, 1990)

Andrássy Mária: Magyary Zoltán kultúrpolitikai munkássága

Az utóbbi évek közművelődésében egyre inkább előtérbe kerül a közösségszervező, társadalomfejlesztő feladatkör. Széles körben ismertek ma már az aprófalvak lakóinak az elhibázott településfejlesztési koncepció nyomán kialakult hátrányos helyzete. Mind sürgetőbbé válik ezek felszámolásának, az az átfogó társadalomfejlesztő tevékenység módszereinek kidolgozása. A két világháború közötti időszak legnagyobb, széles körű s mintegy tíz esztendeig tartó társadalomszervező kísérlete volt a Közigazgatástudományi Intézet tatai járási, illetve Komárom vármegyei munkássága. A kötet válogatásakor bőven merítettem ennek dokumentumaiból, úgy vélem azonban, hogy a körünkben élő közreműködött ülésszakunkon nálam hivatottabbak ennek bemutatására. Magyary művelődéspolitikai munkásságának elemzésére vállalkoztam, nemcsak azért, mert ez a szakmám, de azért is, mert az életmű elsősorban közigazgatástudományi beállítottságú méltatói többnyire átsiklanak életútja első húsz esztendején, mert ez kívül esik érdeklődési területükön. 1910-ben lép a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szolgálatába. Az első évtized a továbbtanulás, a felkészülés időszaka. Még a világháború kitörése előtt a meglévő államtudományi mellé jogtudort doktorátust tesz, 1915ben államszámviteli képesítést szerez. Későbbi önéletrajza szerint anyanyelvi szinten beszélt németül, folyékonyan adott elő angolul, franciául, olaszul, s bár gyengén, de beszélt oroszul - valószínűleg ezekben az években tökéletesíthette nyelvtudását. Nemcsak tanulmányozza és propagálja a modern ügyviteltechnikai eljárásokat, de maga is megszerzi a gyorsírás tanítására képesítő oklevelet. Szaniszló József szíves közlése szerint erős rövidlátása miatt sikerült elkerülnie a katonai behívást. Kortársaival szemben hallatlan előnyt biztosított számára az itthon töltött négy esztendő, amelyet alaposan ki is használt. Szaniszló tanár úr életrajzi összefoglalójában az első néhány évről csak azt közli, hogy Magyary viszonylag gyorsan halad a köztisztviselői ranglétrán, beosztásairól azonban semmit sem ír. Első jelzés: 1917 márciusában átrendelik a miniszterelnökséghez segédtitkári minőségben. Valószínű, hogy már ekkor összekapcsolódott karrierje Klebelsberg Kunóéval. A gróf 1914-1917 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára, 1917-ben pedig Tisza István mellett miniszterelnökségi államtitkár volt - így kézenfekvő volt, hogy ő vitte magával Magyaryt 1917-ben a miniszterelnökségre. Egy időre elválnak útjaik. Magyary visszakerül a VKM-be, 1920-ban (átmenetileg) elnyeri első osztályvezetői beosztását, Klebelsberg pedig átmenetileg belügyminiszter, és csak a harmadik Bethlen kormányban, 1922 kora nyarán tér vissza a kultuszminisztérium élére. Magyary 1921 júliusától közvetlenül a miniszternek alárendelve költségvetési ügyekkel, majd a közlapok pénzügyi és jogi ügyeivel foglalkozik. 1922 decemberében rendelik át arra az ügyosztályra, amely ekkor a nem egyetemi tudományos intézetek, a múzeumok, az Akadémia és a tudományos társula35