Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

városban, s Ausztria tartományaiban ebben az időben nevesebb építészek ritkán jutottak nagyobb feladatokhoz, megbízásokhoz, s ezért szívesen vállalták a magyarországi megbízásokat. Ez a jelenség világosan mutatja, hogy a monarchia építkezéseinek súlypontja a század közepén már Magyarországra esik. így Migazzi Kristóf bécsi hercegérsek — 1761-től váci püspök is — a jövedelmét kiegészítő váci püspökség központjában Canevalet bízza meg a székesegyház, később egy diadalkapu felépítésével. Migazzi szándékáról tudomást szerezhetett Eszterházy Miklós, s ezt az alkalmat felhasználva a Magyarországra induló Canevalet megbízza tatai kastélyának felépítésével. Canevale 1762. április 7-én érkezett visszatérő útjáról Tatára. Nem tudjuk, hogy a váci terepszemle és az esztergomi Bakócz-kápolna felmérésén kívül mit végzett, s mennyi ideig tartózkodott Tatán, de arról sincs tudomásunk, hogy a tatai kastély számára tervet készített volna. Klasszicista szellemben fogant elgondolásai és vázlatai — ha ilyeneket készített is volna — főúri körökben még aligha találhattak megértésére, amint a breslaui meghívásakor, a leégett Hatzenfeld palota felépítéséhez készített tervét is elvetették hűvössége miatt. Mindenesetre Fellner ismét egy új művészegyéniséggel állt szemben. A nálánál fiatalabb Canevale egy magasabb és új felfogást megjelölő építészeti iskolát képviselt, mely határozott irányelvekkel haladt a klasszicizmus útján. E találkozás és megbeszélés nem is maradhatott nyom nélkül, bár a tervbe vett építkezésben Felmernek csak a kivitelezés szerepe jutott volna. Az ambiciózus, de még ismeretlen tatai mester a mellőzésbe aligha tudott belenyugodni. Itt ismét testi-lelki pártfogójának, Balogh Ferenc kezét véljük felismerni, amikor Fellner érdekében olyan értelmű ajánlatot tehetett új földesurának, hogy kísérletképpen a terv elkészítésével a tatai mestert is bízza meg, akinek foglalkoztatására ha egyelőre csak szükségképpen, de ekkor már az egri püspök, Eszterházy Károly is számított. Eszterházy Miklós azonban személyes látogatásától tette függővé elhatározását, mert előbb helyszíni szemlét akart tartani örökségül kapott tatai birtokán... Eszterházy Miklós ottlétekor csakugyan elrendelte kastélyának felépítését, amelyre évenként 20.000 forintot kíván fordítani. Utasítást ad a vár területének megtisztítására, régi épületeinek lebontására, s tervek készítésére, vagyis inkább vázlattervekre, melyek már erősen foglalkoztatják a kőművesmestert. Lázas sietséggel fogott Fellner a munkához, úgy érezte, hogy e nagyjelentőségű feladat sikeres megoldása kiemelhetné eddigi ismeretlenségéből. Nem vágyott hírnévre, mert végtelenül szerény ember volt, csak több alkalmat, lehetőséget kívánt építészeti fantáziájának megvalósításához, s nagyobb, igényesebb munkaterületet és megbízásokat képességeinek kifejlesztésére. Egy december 3-án keltezett levél a tervezés haladását jelzi, „öt hete készülnek a tervek, s még két vagy három hét szükséges a befejezéshez." Balogh maga is nagy figyelemmel kíséri a tervezési munkálatokat, melyek december 28-án abba a stádiumba jutottak, hogy az új esztendő elején Fellner a kész terveket Bécsbe viheti. Reméli, ha a kivitelezését Eszterházy Miklós nem találja költségesnek, approbálni fogja azokat, sőt másoknak is megmutatja. 1763. január 15-én Balogh már részletesebben, örömmel és áradozva számol be: „Böhm ingénieur és a kőmí24