Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

ves mester Bécsben vannak. A kőmíves mester várnak delineatiojávai, melyen két egész hétig harmadmagával dolgozott. A várnak udvarát egy hajszálra való egyenlőségre hozta. Az épület a világnak mostani gusztusában oly rendes mind külső tekintetében, mint belső diviziojában, hogy magammal el hitetem, más exceptiot nem talál ő Excellentiája, hanem hogy talán sokallni fogja. Az épületen körül a várnak többi része sőt árka is egészen szép ékes kert, mellyekben a várbul két felül le járó garadicsok, és mint á várban, mint árkában ugró vizek lesznek és folyó vizek lesznek." Eszterházy Károly az elkészült tervek hallatára bármennyire is szerette volna Felmert Egerben látni, belátja, hogy a tatai és gesztesi uradalom nagyobb építkezéseket kíván. „Tata, Gesztes érdemes nagyobb epületre, nem szükséges azt egyszerre készétteni, de a delineatiót (a várkastély tervét) méltó nagyobbra venni." Ezért az erősen foglalkoztatott tatai mesterről egyelőre lemond, s más mesterek után érdeklődik. Az egri püspök türelmetlenségével szemben Balogh lelkesedése tovább fokozódik, s még mielőtt még Fellner visszatért volna bécsi útjáról, örömmel írja: „Az ide való kőmíves mester meg érdemli á paumester nevet, amint acclusán bizonettya, valóban helyes és szép is a'várnak delineatioja, mellyben az épület nem máskép, hanem mint szép és ékes kertben állani fog." Balogh ajánlása, javaslata felveti a kőművesmester és építőmester közötti megkülönböztetést, mint a mesterségbeli tudás különböző fokozatait. A kérdés élesen rávilágít XVIII. századi építészetünk fejlődését kialakító, mozgató, alkotó erők értékelésére, egyben mestereinek társadalmi helyzetére. Az építőmester elnevezés, a céhrendszer zárt kötelékébe tartozó kőművesmesterek soraiból való kiemelést, egy magasabb képességnek és felkészültségnek megfelelő elismerési fokot és megbecsülést jelöl meg. Megadása nem függött a hatóságok, az intézmények vagy a szakemberek döntő véleményétől. Eléréséhez sem vizsga, sem bizonyítvány, sem oklevél vagy hivatalos úton történő előléptetés nem kellett. A polgári társadalmat érintő elismerő fokozatot a nagyközönség adta meg teljesen pártatlanul, éppen a nagyobb tudás, tehetség és sikeres működés alapján. A XVIII. században használatos építőmester megjelölés, főképpen a tervezésben kiváló és elismert mesterekre vonatkoztatható, kik a kivitelezés vállalása mellett az építészet művészeti, esztétikai vonalán emelkednek ki céhtársaik közül. Megbízásokat nemcsak az építtető főurak és a polgárság részéről, hanem már hivatalos helyekről, a Kamarától, a megyei, a városi és az egyházi hatóságoktól is kaphattak. A megyei és a városi építkezéseknél azonban tervük kivitelezését mindenkor a helybeli mestereknek kellett adniok, mert a megépítés munkálatai számukra létfenntartásuk biztosítását jelentette. Ezért a céh tagjai féltékenyen őrizték, védelmezték és szigorúan alkalmazták jogaikat a helyi céhtestületen kívül álló építőmesterekkel szemben. Fellner anyagi függése az uradalom részéről nem jelentett korlátokat, s mint Komárom megye és az uradalom építőmestere szabadon, tetszése szerint vállalhatta a megbízásokat, sőt a városok falain kívül azok kivitelezését is. A bemutatott kastélytervek valóban nagy feltűnést keltettek Bécsben. Az udvar bizalmas köréhez tartozó Sulkovszky Sándor lengyel herceg a25