Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

konzolokkal alátámasztott, hullámosan kihajló erkélyt a könnyebben formálható, lendületes és kecses vonalvezetéssel kirajzolódó vasrács váltja fel. A mögöttes falrészek és az erkélyen megjelenő emberalakok így egészükben láthatóvá válnak. Kihasasodó vasrács védi a földszinti ablakokat is. Egyszerű belső elrendezése mellett meglepő a közép rizalit kis terére korlátozott, de jól megvilágított lépcsőtér kialakítása. Eredeti, merész és szellemes megoldással az előtérrel és a folyosóval összekapcsolt szűk helyen három karcsú pillérrel és kosáríves boltövvel gyámolított kényelmes íves karú lépcső vezet az emeletre. A vidéki nyaralás célját szolgáló kastélyépületből természetesen hiányzik a díszterem. Helyette a lépcsőtéren áthaladó földszinti folyosóból, vadásztrófeákkal teleaggatott oblongumalakú, kisebb terem nyílik melyet a kert felé tekintő középrizalit foglal magába. Az épület polgárias színezésű kisnemesi emeletes barokk kúriának felel meg inkább, mint arisztokratikus gőgben csillogó főúri kastélynak. Felmer móri működéséhez tartozik még a közeli szőlődombon elhelyezett borospince fölé emelt lekerekített sarkú, lizénás keretelésű présház is. A móri kastély nemcsak Fellner fejlődésének fontos állomása, hanem a magyar barokk kastélyépítészetben is jelentős fordulatot jelent. Az 1762-es év új korszakot jelentett a tatai és a gesztesi uradalom vezetésében. De egyben változást is Fellner művészetének fejlődésében. Ifjabb Eszterházy József 1762-ben meghalt, s minthogy gyermekei nem voltak, egy korábbi családi megegyezés alapján atyja elhalt fivérének, Ferencnek gyermekei Miklós, Ferenc és Károly örökölték a galánthai ág összes birtokait. Az 1762. január 25-én megejtett osztozkodás szerint Miklósnak a tatai és gesztesi, Ferencnek a cseklészi és a semptei, s'Károlynak az egri püspöknek a pápai-ugodi és devecseri birtok jutott osztályrészül. Mindhárom testvér vezető szerepet játszott Magyarország XVIII. századi közéletében. Miklós és Ferenc, mint a bécsi udvari arisztokrácia befolyásos tagja politikai téren, s Károly egyházi vonatkozásban töltött be fontos helyet. Eszterházy Miklós sikeres diplomáciai tevékenységét nagyrabecsülte az udvar, s követi megbízatásai alóli felmentése után, elismerésül egyéb kitüntetések mellett 1762-ben a magyar testőrség kapitányává nevezték ki. Nagy látókörű, művelt férfi volt, aki mint a monarchia követe, kapcsolatot tartott fenn Madrid, Párizs és Pétervár udvari körével, megismerkedett Nyugat és Kelet kulturális életével, művészetével, de nem volt mentes az udvari környezet üres külsőségeitől, szokásaitól, hibáitól. Eszterházy Miklós mindkét fivére a birtokkal együtt főúri kényelemmel berendezett kastélyt is kapott örökségül. Ferenc a cseklészit, Károly a pápait. Egyedül Miklósnak nem volt még állandó rezidenciája. Hiányát eddig nem érezte, mert követi kiküldetéseiből visszatérve az Eszterházyak bécsi palotájában lakott. Öröklött birtokát nem ismerte. A magyar testőrség vezetésének átvételekor azonban elhatározta, hogy birtokainak középpontjában, Tatán a csak hírből ismert omladozó régi várkastély helyén nagyszabású kastélyt építtet. Tervéhez Servadoni tanítványát, az 1760ban Bécsben letelepedett Isidorus Canevale francia építészt kérhette fel, kinek működésére, új stílusára az udvar is felfigyelt. A kiépült császár23