Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

partvonala olyan természeti adottságok voltak, melyek a természetformáló, lenyűgöző és raffinait francia barokk kerteknek éppen úgy kedveztek, mint a szabad természet rajongóinak romantikus és szentimentális hangulatát kísérő festői, tájképi kertmegoldások. A kastélyépítés és a régi elhanyagolt kert újjáépítési munkálatai párhuzamosan haladtak. Még az első építkezés idejében létesített kisebb parkból fennmaradt a Duna felé vezetett egyenes útvonal hársfasora, a geometrikus rendszerű virágos kert, a régi fácános, egy centrális alaprajzú kápolna, melyet 1727-ben Partenhauser Ferenc pozsonyi építőmester épített, s egy madárház. Mindezeket meghagyta Fellner, s bővített tervezetében sugárszerűen elrendezett fasorok, átvágások, virágos parterek, nyírott buxusok, lugasok, újabb fácános kert, vadaskert, hidak, szobrokkal ékes olasz pavillon, holland stílusú házak, vadászházak, eremitage, két kerti lak, kertkapuk, 17 szökőkút, 35 talapzatra állított váza kapott helyet. Az építőművészet és a kertművészet szerencsés összhangja kedvezően változtatták meg az új együttes külső képét. Az ország legszebb kastélyaként emlegették Cseklészt, s mint egykor a La Notre-tól tervezett chantilly és a Vaux-le-Vicomte kastély parkja Versailles-nak, úgy a cseklészi kert Eszterházának, a mai Fertődnek szolgálhatott mintaképül. 1758-ban fejezték be a munkálatokat, s ezt követően néhány év múlva, 1762-ben, amikor Eszterházy Ferenc udvari kancellár örökölte a birtokot, újabb természeti és művészeti létesítményekkel gazdagodott a kastélyegyüttes. Cseklész kedvelt és gyakori látogatási és tartózkodási helye volt a bécsi udvarnak, s éppen úgy hajlékot adott az életörömöket hajszoló gáláns, arisztokrata társadalmi életnek, amint azt Bessenyei György „Eszterházy vigasságok"-jából ismerjük. Fellner gyakori cseklészi tartózkodása alatt az uradalom kisebb épületeit is megépíti. így az ottani lovagló iskolát, az uradalmi számvevőség épületét, a sörházat, a „Kék róka" és a Zöld fa" vendéglőt. Az uradalomhoz tartozó Semptén a régi vár tornyát javítja ki, s Szereden pedig sörházat épít. Sokat utazik ezekben az időkben. Nem számítva a cseklészi utakat, ellátogat Pestre, Vácra és Bécsbe. De leggyakrabban Pozsonyban tartózkodik. 1758-ban Grassalkovich Antal is magához hivatja Nyitra megyei birtokára, Komjátiba, ottani kastélyának megtervezésére. Ezek az utazások gazdagítják benyomásait. Nyitott szemmel jár, figyeli az országban folyó építkezéseket, megismerkedik a változatos magyar tájjal, s a néppel. Ugyanezen időben a tatai és gesztéi domíniumban is növekednek az építkezések. 1754-ben a tatai szentivánhegyi középkori templomromot alakítja át, Kálvária kápolna számára. Meghagyta a gótikus templom poligonális szentélyrészét a támpillérekkel, de csúcsíves ablakait befalazta, a belsejét félkörívesen zárta le. Megvilágítását az oldalfalakba vájt egyszerű keretelésű ablakryyílásokon át kapja. Két kis kiülésű pilaszterrel határolt homlokzata kedvesen egyszerű. Egyenes záródású, kereteit bejárata és a föléje helyezett finom plasztikájú rokokó kartust két oldalról ívesen egybekapcsolt, szabadon kilépő fejezet nélküli pilaszterek fogják közre. Vázákkal díszített, ellentétes mozgású, volutákkal szegélyezett oromzata mögött huszártoronyszerű, kecses, törtvonalú tornyocska emelkedik ki. Három- és félévszázad időtávolságát fűzte egybe Fellner. A középkor és a