Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

földszinti ablaknyílásoktól; még az átalakítás előtti első koncepcióból meghagyott eredeti stíluselemeket mutatja. Mivel a régi, négyszögletes alaprajzi elrendezése sem változott meg lényegesen az átalakítás folyamán, így képzeletünkben könnyen rekonstruálható eredeti megfogalmazása. Megjelenése tipológiailag érdekes állomás korai barokk kastélyépítészetünkben,. Hazánkban ugyanis az első jelentős világi barokk épület, az ugyancsak Eszterházy család kismartoni kastélya volt, melyet az olasz Carlo Martino Carlone épített a XVII. század második felében. Négyszögletes udvart magába foglaló, középkori falakra épült saroktornyos, zárttömegű épülete még átalakított formájában is a régi, megerősített várkastélyokra emlékeztet. Ezt követte újszerű megjelenésével Lukas v. Hildebrandt alkotása, az 1702-ben megkezdett ráckevei kastély mely alaprajzában francia mintaképet követ. Cour d'honneur-ös megoldását azonban csak a későbbi, eléggé szervezetlenül csatlakozó egyszerű, alacsonyabb szárnyakkal példázza abban az időben, amikor Cseklészen már az Eszterházyak kastélyát építik. Hildebrandt 1711 körül épült féltoronyi kastélya sem mutat a főépület és a szárnyak között szoros kapcsolatot, mert a szárnyépületek teljesen elszakadtak, s csak az oldalkapuk és a kerítésfal közvetítésével alakul ki a cour d'honneur. De míg a ráckevei és féltoronyi kastély minden újszerűsége mellett is elszigeteltségükben idegenül hatottak a hazai kastélyépítészet fejlődésére, addig úgy a kismartoni, valamint a cseklészi kastély bizonyos remineszcenciákkal a harcokban állott ország tradícióihoz és igényeihez alkalmazkodó típust képvisel. Cseklészen a zártság csak részben oldódik fel, s mint a francia városi hotelek utcai frontját, itt is a bejárati épületrészt alacsony összekötő fal határolja, s a kapun keresztül ad betekintést az udvari és a főhomlokzat díszesebb kialakítására. Az udvart lezáró földszintes falrész, a szárnyak saroktornyai és a főtraktus tengelyébe állított magasabb torony, a magyarországi XVII. századi várkastélyok megoldásaira emlékeztetnek. (Alsórákos, Aranyosmeggyes, Márkusfalva, Nagybiccse, Savnik, Rohonc, Görgényszentimre.) A XVII. században felépült kastélyok egyenletes ritmusú, árkádos udvaraival szemben, Cseklészen meglepő, az udvari homlokzat tengelyére koncentrált mozgalmas, erős plasztikai kiképzés. Lépcsőzetesen kialakított középrizalitját pilaszterek elé állított hatalmas korinthoszi oszlopok tagolják, felettük golyvázott és egészen sajátos módon, a sarkokban felülethullámzással forgásba lendült párkányzattal. A gerendázat ennyire szokatlan, önkényes alkalmazása alapján — a kutatás meddőségében — szükségszerűen a stíluskritika módszerét követve jutottunk el az 1753-54-ben épült eperjesi volt minorita, később görög katolikus templom rokokó stukkódíszes homlokzatához, hol e sajátosan egyéni vonás megismétlődik. Feltevésünkben aligha tévedünk, ha e templom tervezőjében, Urlespacher Gáspár építőmesterben véljük felismerni, a század első negyedében épült, híres cseklészi kastély alkotóját. Hipotetikus következtetésünket alátámasztja Urlespacher néhány fennmaradt kastély terve is, melyek további és azonos feladatkörre utaló megbízatásai mellett szólanak. Működését jelentősnek kell tartanunk, mert 1742. őszén Grassalkovich Antal, gödöllői kastélyának felépítése előtt a cseklészi kastély tervét kérte megtekintésre. 17