Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

torért küldöttem, mert sokat inkább hogy sem eőtet veszteném el, a ki a Dominiokban minden némő situatioját, szükségeit, erejét, módját már tudván, bizonyára sok veszteségünk lenne." Mintegy fél évig tartó betegsége után Fellner megkezdhette a cseklészi kastély átépítését, melyhez új átalakítási tervet is készített. Mennyi küzdés és harc, szívós kitartás kellett ahhoz, míg Fellner riválisok nélkül önállóan kezdhette meg egy igényesebb feladat teljesítését, ha ez az alkotás terén csak egy átalakítást jelentett. Közel 10 évig jelentéktelennek látszó, fáradságos gyakorlati munkásélet segítette és emelte fel a magabiztos, hivatását szerető, lelkiismeretes és munkáját csendesen végző egyszerű kőművespallért, a mindenkor szerény tatai építőmestert. Élete és működése új szakaszba lépett. S a magyar építészettörténet egy új névvel, Fellner Jakab nevével és alkotásaival gazdagabb lett. Fellner átalakítási tervének értékelése szempontjából itt csak röviden ismertetem Cseklész, a mai Csehszlovákiához tartozó Bernolákovó régebbi kastélyépületét. Az Eszterházyak ősi fészke a Vág melletti semptei vár, a Habsburgok elleni függetlenségi küzdelemben erősen megrongálódott, korszerűtlenné vált. Ezért Eszterházy József országbíró, a szatmári békekötés után, 1714-ben a Pozsonyhoz közelebb eső birtokán új családi rezidencia felépítését kezdte meg. A torony falán elhelyezett felirat szerint 1722-ben fejezték be az építkezést, de valószínűleg csak akkor került tető alá, mert úgy külsején, mint belsejében még 1727-ben is szorgalmasan dolgoztak. A töredékesen fennmaradt számadáskönyvek adatai nagyjából tájékoztatnak az építkezés egyes szakaszairól, a résztvevő mesterekről s a munkarészletek kiadásairól. így tudjuk meg, hogy 1716-ban két építőmester együttműködése gyorsítja meg az építkezés ütemét: Martin Billy, a Bécsben letelepedett olasz származású művészcsalád egyik tagja és Bartolomeo Vitlever pozsonyi építőmester. Munkájukat nehéz elválasztani egymástól, de az elszámolások kis összegű tételei alapján mindketten valószínűleg csak kivitelező mesterek lehettek. A két egymásba ható, összeforrt, de különböző építési periódusból kialakult, s így egymástól lényegesen eltérő stílusjegyeket mutató kastélyegyüttest az irodalom általában Johann Bernhard Fischer v. Erlach, a híres barokk építész művének vagy legalábbis iskolájának tartotta. Egy ilyen feltevésnek azonban a legfelületesebb stíluskritika is ellentmond. A patinás névre való hivatkozás mindenesetre azt igazolja hogy a cseklészi kastélyt mindenkor kiváló alkotásnak tekintették. A régebbi épület első és egyedüli ismertetését Bél Mátyás 1735-ben kiadott „Notitia Hungáriáé Novae Historico Geographica" című munkája adja meg. Szűkszavú, de hiteles leírása szerint: a kisebb magaslaton álló, jó elosztású kastély bármely nemzet legfényesebb épületével felveheti a versenyt. Keleti homlokzatához kerek tornyokban végződő két szárnyépület csatlakozik, melyeket két öl magas fal köt össze, lezárva a négyszögletes udvart. Hasonlóan szép torony koronázza a főépületet is, alatta elhelyezett lépcsőzettel. A kastélyt téglával kirakott árkok s azon túl művészi elrendezésű kert, oszlopcsarnokos sétányok s hársfák szabályos rendje veszi körül. Az udvari főhomlokzat és szárnyrészlet ; ha eltekintünk a későbbi manzárdtetős szerkezettől, a felmagasított közép toronytól, a bejárati és 16