Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)

Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)

Előre bocsátom, hogy előadásomban nem szándékozom Fellner Jakab oeuvre-jenek teljes bemutatására — ami reménytelen vállalkozás lenne egy felolvasás keretében —, hanem inkább az eddig még teljesen ismeretlen vagy tervbe vett és meg nem valósult alkotások ismertetésével szeretném e nagy építészegyéniségről alkotott ismereteinket kiegészíteni, s stílusát, szerepét a magyar építészet feljődésében, történetében konkrétabban meghatározni, helyesebben értékelni. Egyben reális képet kívánok nyújtani egy autodidakta, vérbeli építész fejlődéséről az elindulástól a beérkezésig. Származása — értem alatta hovatartozását, a születési helyének meghatározását — sokáig kérdéses volt. Általában bécsi származásúnak könyvelték el, ami azért volt megtévesztő, mert műveiben tudatosan az osztrák s főleg Bécs kisugárzását, bécsi hatások követését vélték felismerni. A kutatás ilyenformán helytelen irányba terelődött, s a feltevések, a labilis útvesztőben, végül is illuzórikussá váltak. Pfeiffer János szívós kutatómunkájának és kiterjedt levelezéseinek köszönhetjük, hogy Fellner születése helyének s pontos évszámának ismeretében új nyomokat keresve, élete, működése jobban konkretizálható. Fellner Jakab a régi monarchia morvaországi területén, Nikolsburgban, a mai Csehszlovákia Mikulov városában született 1722. július 25én. E száraz anyakönyvi feljegyzésen kívül magyarországi megjelenéséig, vagyis 23 éves koráig, semmit sem tudunk az ifjú életéről. Nem ismerjük családi és szociális körülményeit, atyja munkakörét, környezetét, gyermekkorát, neveltetését, ifjúságát. Nem tudjuk hol és kinél töltötte tanulóéveit, ki volt mestere, mely városokat kereste fel vándorútjain, mielőtt Magyarországra érkezett, s általában kik és milyen korai tényezők hatottak egyéni stílusának kialakításában? Nevével a tatai kapucinusok építkezésével kapcsolatban találkozunk először 1746-ban. A szerzetesek számára Kuttner Jakab komáromi várépítőmester második terve alapján — mert az elsőben nem tartotta be a rend előírt regulái szerinti szabványos építészeti formát —, 1743-ban kezdték meg a munkálatokat. Kuttner Jakabról annyit sikerült megtudnunk, hogy előzőleg a temesi bánság első kormányzójának, Claudius Mercy tábornoknak volt az építőmestere s Temesvár megerősítése után, mint kamarai építőmester Komáromba ment, az ottani vár helyreállítására. Csak néhány méter magasságban állhattak a falak, amikor 1745-ben beszüntették az építkezést. Ugyanis ebben az évben az egész országra kiterjedő bérharc indult meg a kőművesek részéről, akik tömegesen hagyták el munkahelyüket, sokan pedig hazájukba vándoroltak vissza. A kőművesek ilyen szervezett összefogásával már a drezdai Zwinger építésénél is találkozunk 1718-ban, amikor a munkaidő önkényes meghosszabbítása, a túlhajszolt, embertelen megdolgoztatás ellen testületileg tiltakoztak. Magyarországon a bérkövetelések rendezése után is még sokáig érezhető volt a kőműveshiány. Kuttner is csak úgy tudta 1746 tavaszán folytatni a munkálatokat, hogy maga helyett egy nála jelentkező, vándoréveit befejezett 23 éves kőművespallért küldött le Tatába, Fellner Jakabot. Fellner a legszerencsésebb pillanatban érkezett. A sokfelé foglalkoztatott öregedő komáromi építőmester már alig tudott mesterségében ele13