Payer Gábor szerk.: Révhelyi Elemér munkássága a tatai múzeum hagyatéki gyűjteménye tükrében. (Tudományos Füzetek 4. Tata, 1988)
Révhelyi Elemér: Fellner Jakab életműve – a kezdetektől az 1760-as évek közepéig (Sajtó alá rendezte: Haris Andrea)
get tenni. Az ifjú pallér gyorsan tájékozódott, s helyesen mérlegelte a kínálkozó alkalmat, ösztönösen megérezte, hogy Balogh Ferenc, az Eszterházy birtok teljhatalmú jószágkormányzójának pártfogása mellett a s,zépfekvésű, s fejlődésnek indult Tata alkalmas munkahelynek ígérkezik érvényesülésére, boldogulására. Itt esetleg néhány évi palléroskodas után a függetlenséget biztosító mester címet is könnyebben elnyerheti_ mint a nagyvárosok céhtestületének korlátokat megszabó, könyörtelen légkörében. Döntött és Tatán maradt. S mint oly sokan a XVIII. században, Fellner is Magyarországot választotta jövője megalapozására és hazájának. Még ugyanazon évben került Tatára a XVIII. századi Magyarország legjelesebb mérnöke, az európai hírű selmeci tanár, Mikoviny Sámuel is. Együttműködésük, barátságuk nagy hatással volt Fellner további fejlődésére. Sok hasznos gyakorlati és elméleti ismerettel gyarapította a fiatal kőművespallér műszaki tudását, aki építészeti tevékenysége mellett, csaknem egész életén át műszaki feladatokat is végzett. Az uradalom és Tata fellendülése Eszterházy Józsefet, a nagyközség földesurát is nagy tervekre késztette. Legnagyobb birtokának középpontjában, a tatai vár területén új rezidenciát, a cseklészinél is fényesebb kastélyt óhajtott építeni. Előre láthatóan ugyanakkor, hogy a tervező munját kötetlenebbé tegye, elrendelte a régi várpalota romos részeinek lebontását. A szándék megvalósításához jó alkalmat nyújtott az építészetben is jártas jeles magyar kamarai mérnök tatai működése. Balogh felkérésére Mikoviny örömmel vállalta a terv elkészítését. De Eszterházy sokkal nagyobbszabású, reprezentatív kastély felépítését határozta el, s így Mikoviny tervét nem tartotta megfelelőnek A tatai kaetélyterv elejtése nem ad nyugtot Baloghnak. 1747-ben Bécs legjobban foglalkoztatott udvari építőmesterével, Anton Erhard Martinellivel tárgyal és meghívja Tatára. A terepszemle alkalmával áttanulmányozza a kívánságokat tartalmazó vázlatterveket_ melyeket e célra már az ifjú Fellner készített el Balogh megbízásából. Martinelli magával viszi Mikoviny tervét, a Mikovinytól származó régi várpalota felmérését és Fellner vázlatterveit is. Balogh helyes kritikai érzékkel, pontokba foglalva írja meg saját és Martinelli véleményét, melyet azért tartunk fontosnak, mert tartalmában egy művelt magyar kisnemes építészeti tanultságáról és hozzáértéséről kapunk szemléletes bizonyságot. De nem kevésbé fontos számunkra az a megállapítás is, hogy a Mikoviny és Martinelli, továbbá Balogh között lefolyt személyes tárgyalásokba a mindjobban bekapcsolódó kőművespallér Fellner is lassanként megismerhette mindazon szempontokat, melyek egy magyar főúri kastély építésének sajátos feltételeit és kívánalmait tartalmazzák. Itt tartózkodásának már e rövid ideje alatt is Balogh és Mikoviny, majd Martinelli személyében olyan légkör veszi őt körül, mely lassan kialakítja lelkében a magyar életformának megfelelő építészeti szemléletet és igényeket. ' A tatai kastély terve végül is csak ígéret maradt. Martinelli, az öreg mester nemsokára meghalt, de meghalt Eszterházy József is, s ezzel a tatai kastély felépítésének gondolatát jó időre félre kellett tenni. Fellner e nagy koncepciójú probléma magvetésénél csak csendes szemlélő — és rajzolóként vett részt, de már gondolatokat és belső ösztönzést kapott hasonló nagyszabású feladatok megoldására.