Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Füzes Miklós: Táncsics Mihály és Batthyány Kázmér

Nézeteik ezen a ponton kezdenek elválni. Batthyány ugyanis a váltság­díj fizetésétől nem tud teljesen lemondani, igaz viszont, hogy az 1847/48-as országgyűlésen a főrendiház konzervatívjainak támadását ő veri vissza és eléri, hogy az állam által történő váltságdíj ellenébe történő jobbágyfel­szabadítást kimondó törvényjavaslat szentesíthető legyen. 17 A törvény ren­delkezései ugyanakkor saját korábbi gyakorlati tevékenységét is túlhala­dottá tette. Egykori jobbágyai között feszültség keletkezett, mert a meg­kötött szerződések további sorsáról nem született rendelkezés, így azok aláírói hátrányosabb helyzetűnek érezhették magukat a szerződést nem kötőknél. Táncsics fejlődő radikalizmusa ugyanakkor a törvény szövegénél jó­val messzebbre mutatott, híveinek feszültsége ennek megfelelően tovább növekedett. Brodi bújdosása idején írt Nép szava, Isten szava c. munkájában már nem alkudozik, nem latolgat, nem alternatívákat állít fel, hanem egye­nesen követeli a váltságdíj nélküli felszabadítást, ami a közöttük lévő távolságot tovább növeli. Munkája kiadását Kossuth szervező képességére bízta, de nézeteit ő sem helyeselte. A munka kéziratosán terjedt, A re­formellenzék bizalmából történt kizáródása e ponton kezdődött, Bölöni szerint Batthyány környezete ezért hallgatott Táncsics bebörtönzésekor, ezért vesztette el pártfogásukat. 18 Meglehet, de ne feledjük, a bújtatás bűnpártolás, így inkább valószínű a letartóztatástól való félelem, Tán­csics esetleges terhelő vallomása erre elegendő bizonyítékot szolgáltatha­tott volna. Országgyűlési követjelölés Délbaranyában A Népkönyv c. munka és a Munkások Újsága bebizonyítottan, a Nép szava Isten szava c. kézirat, vagy legalábbis tartalma valószínűleg elju­tott Siklós környékére — elsősorban a református lelkészekhez, de más pol­gári foglalkozású falusi vezetőkhöz és „írástudókhoz" is — hogy futótűz­ként terjedjen és elsősorban a falusi népet aktivitásra serkentse. Hatásá­ra, jóval a hivatalosan kitűzött választások előtt — 1848. május 28-án — a Siklós melletti Sándor-hídjánál és Csepelyen (Drávacsepely) olvasói és terjesztői kezdeményezésére népgyűlést hívtak össze, ahol egybehangzóan ajánlották követnek és egy-egy küldöttséget bíztak meg felkérésére, ille­tőleg a sokak aláírásával ellátott felkérőlevél kézbesítésére. 19 A népgyűlésekről a megye meglepetve értesült, hiszen a választási törvény ilyen módon történő jelölést nem ismert. Vizsgálatot rendeltek el, amelynek anyagából egyértelműen megállapítható, hogy Táncsics mű­veinek a hatása váltotta ki a népgyűlések összehívását. A kihallgatottak, akik között szerepeltek a népgyűlések szónokai, nyilvánosan is hivatkoz­tak Táncsics műveire, de a jegyzőkönyvi vallomásokban is emlegették azokat. Tarnóczai Dániel nagyharsányi bíró, a Sándor-hidájánál tartott nép­gyűlés indítványozója és szónoka a következőket adta elő: „ . .. a legkö­zelebb tartandó országgyűlésen követet kellene választani, ő erre legér­53

Next

/
Thumbnails
Contents