Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)
Előadások - Füzes Miklós: Táncsics Mihály és Batthyány Kázmér
demesebbnek találná Táncsicsot, kit a nép Munkás czimű lapjából már jól esmér . . ." Táncsics ajánlása után, a kiléte felől érdeklődnek pedig ezt válaszolta:,, ... a gyülekezetnek általam ajánlott Tántsits Káthéjából (Népkönyvből) olvasok néhány czikket, s akkor megismerendik vallását. . ." A jelölésnek ezután már nem volt akadálya. Csepelyen Láng Ferdinánd uradalmi tiszt, a népgyűlés egyik kezdeményezője a követválasztás szükségességéről, Táncsics emberi tulajdonságairól és társadalmi helyzetéről szólt, akit a Munkások Újsága c. lapból ismert. Munkácsi Albert református lelkész, a népgyűlés másik kezdeményezője Táncsics megválasztását ajánlva, ugyancsak felolvasott a lapból. A tömegből kapott kérdésre válaszát, miután tárgyi ismerete nem volt, a jogegyenlőségre alapította, és így nyilatkozott a királyi jövedelmek megszűnéséről, míg a borkilenced sorsának megoldását a következő országgyűlés döntésétől tette függővé. Szónoklatának e részét a bizottság izgatásnak minősítette és ellene eljárást kezdeményezett, de a megyei választmány a vádemeléstől eltekintett. A helytörténetírók közül többen, 20 az eljárás kezdeményezőjének Batthyányi vélik felfedezni, az előkerült iratok azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a vizsgálatról és eredményéről csak később értesült, elnöke volt viszont az eljárást megszüntető megyei választmánynak. Később, újabb adatok birtokában a Belügyminiszter véleményét is kikérte, aki a döntést saját hatáskörébe kérte meghozni. Ezután kereste meg Batthyány az egyházi hatóságot, de említés sehol sem történik Táncsicsról és jelöléséről. Vavrek János, akit Táncsics Batthyány kortesének vélt, 21 a Drávamentén teljesített nemzetőri szolgálatot és ilyen minőségben volt jelen a csepelyi népgyűlésen. A történtekről, miután azokat nyilvánosan már elbeszélte, Batthyány feljegyzést kért tőle. Sorai tovább erősítik Táncsics hatásának érvényesülésére már eddig elmondottakat. 22 Kiderül, hogy a szónokok nemcsak névszerint hivatkoztak rá, nem csak felolvastak írásaiból, hanem érveltek is az ő fordulataival: „Gróf Batthyányi Kenteknek semmi más mint szomszédjuk. Ö közte, s Kentek között meg szűnt minden viszony örökre." „Kenteknek éppen úgy szabad bort mérni falujokban, mint gróf Batthyányinak, ha azon faluban háza van." „Azt mondják, hogy az eltörlött Űrbér a volt földes uraknak meg teríttessék, miért ? azért mert á Kentek nyakán századokig zsarnokoskodtak, húzták és fizették Kenteket — Ha ezeket fel számoljuk több száz milliókra rúg — ezzel már minden régen le van fizetve sokszorosan." Vavrek János nyilatkozata meggyőz bennünket arról is, hogy Batthyánynak nem állt szándékában a képviselővé történő jelölés. Erre utalás sem történik, annál inkább Táncsics megbecsülésére: ,, . . . engem nem vezet személyek elleni gyűlölség; mert barátaimat áldozom föl, nem szentségtelen czéA; mert Táncsics személye merülvén föl, czélom megszűnt lenni ..." Arról, hogy mi volt ez a cél közelebbről, nem történik említés. Éppen úgy lehet eleve Táncsics, mint ahogy talán Batthyány, de az utóbbi esetben viszont Vavrek saját alkalmazójával szemben foglalt állást, 54
