Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)
Előadások - Orosz István: Táncsics Mihály állásfoglalásai a jobbágykérdésben
jövedelmű nemeseket nem kívánja kárpótlásban részesíteni. Emiatt a javaslata miatt s azért, mert a haza ellen feltámadt pártütők; földeit „magyar zsölléreknek" és önkéntes katonáknak akarta adni, az utolsó 20 évben erőszakkal elkülönözött legelőket pedig volt használóinak kívánta visszaadni, 30 azzal vádolták meg liberális reformer társai is, hogy a tulajdon szentségét támadta s 1848 decemberében visszatekintve az országgyűlésen folytatott tevékenységére Kossuth is kifakadt ellene. 31 Azt, hogy a Táncsics által felvett kérdések mennyire valós problémák voltak az országgyűlés tárgyalásai, a Nyáry Pál és Deák Ferenc által vezetett bizottsági munkálatok jelezték. Mindezt nem kisebbíti, hogy a Jellasics támadása miatt a szőlődézsma eltörlését kivéve az országgyűlés nem jutott el a törvényalkotásig. Táncsics — eddigi tudomásunk szerint — két törvényjavaslatot terjesztett a bizottság elé, egyet a bordézsma és a regálék megszüntetéséről, egyet a legelők újonnan kiméréséről. Az első kérdésben rajta kívül Nyáry Pál javaslatán túl Madarász László, Szacsvay László, Szála Antal, Szentiványi Márton s mások is előterjesztéssel éltek, a legelők ügyének rendezését Omaszta Zsigmond, Varga Sándor is kívánta. 32 Mindkét törvényjavaslatban visszhangoznak a „Nép szava Isten szava" c. röpirat egyszerű megfogalmazású elvei. Az egyik javaslat ket paragrafusa így hangzott: 1. „A bordézsma és minden még létező egyéb úri tartozmány, úgy szinte bárminemű regálé ezennel el van törölve. 2. A kárpótlás és akármiféle kiegyenlítés a legközelebbi országgyűlés teendői közé tartozik". 33 Ez a javaslat egybeesett a liberális nemesség elképzeléseivel s nem váltott ki olyan heves vihart és ellenérzést, mint a legelőkről beterjesztett, alábbi szövegű tervezete. „Törvényjavaslat A legelők újon kiméréséről rendelkezik. 1. A folyó 1848-dik évben hozott X. törvény czikknek 1. paragrafusa ezennel eltöröltetik. 2. Mindazon községekben, hol világosan és tagadhatatlanul erőtetéssel, hatalommal történt a legelők elkülönözése, a község lakosainak kárára: ott új kimérés, igazságos elkülönzés történik. 3. Határidőül az állapíttatik meg, amikor Mária Terézia alatt az úrbér behozatott: a mi föld és legelő akkor jobbágyi, községi föld volt s azóta erőszakkal csalárdsággal elvétetett: az visszaadatik. 4. Ennek végrehajtására ott megyében lakók s a helyszínnen megjelenhető, a viszonyokat ismerhető bírák választására a minisztérium megbizatik". 3 '* Az Életpályám tanúbizonysága szerint ez utóbbi indítványát az országgyűlésen „mesterségesen szervezett kacagással, röhögéssel fogadták, kiabálva, hogy most nincs ennek ideje, most a hazát kell megmenteni". 35 A javaslatban több is volt a legelők újraosztásának követelésénél, hiszen a 3. pontban a legelők mellett a remanenciák, írtásföldekkel kapcsolatos visszaélések visszamenőleges megszüntetése is bennefoglaltatik. OO
