Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Orosz István: Táncsics Mihály állásfoglalásai a jobbágykérdésben

Táncsics hivatkozott rá, hogy „csak magából a siklósi választó kerületből 60 község részéről érkezett be hozzám panasz és kérvény a megtörtént tagosítás ellen, e községek lakosai majd kivétel nélkül Batthyány Kázmér grófnak voltak jobbágyai".

36 A valójában 64 település lakóinak panaszlevelét áttanulmányozva azt kell megfogalmaznunk, hogy javaslataik között még radikálisabbak is előfordultak a Táncsics indítványánál. Csaknem 40 falu hivatkozott a legelők kimérése körüli visszaélésekre s javasolt új törvényt az áprilisi 10. törvénycikk helyett, amely azt mondotta kj, hogy „oly helyeken, hol a földes úr és volt jobbágyai között a rendezés, akár egyezség, akár úrbéri per útján valóságosan és tettlegesen már végrehajtatott, az eként megtörtént összesítés, illetőleg elkülönözés többé fel nem bontathatik''.

37 A korosiak Táncsicsnak írt javaslatukban egyértelműen megfogalmazták, hogy „az elkülönözött legelők miatt származott sérelmeknek fő oka, mert is a róla hozott azon érthetetlen törvény, hogy egy telek után 4 holdtól 22-ig adassék, ahol telik több is, ezt a Földes Urak úgy magyarázzák, hogy annyi telik, amennyit nékik tetszik átengedni".

38 A czuniak is azt kívánták „új legelőelkülönözés határoztassék s hogy ez megtörténhessék, határoztassék meg, hogy a volt közös legelőből, milly arányban kapjon a volt Földesúr, és milly arányban a volt Jobbágy hely".

39 A piskóiak javasolták: „hozassék törvény, mely az elszedett földek visszaadását rendelje el".

40 A beadványok között olyan javaslatok is olvashatók, amelyek kulcsot adnak Táncsics további radikalizálódásának megértéséhez és túlmennek a birtokos nemesség által még eltűrhető határokon. A Német-Palkonyaiak azt is javasolják alkottassék olyan országgyűlési törvény amely a „a kisházasoknak (azaz a zselléreknek) nemcsak legelőben, hanem földben és kaszálóban is egy nyolcad telekre való felemelését"

41 valósítja meg. A szabadságharc bukása után a jobbágyfelszabadítás megoldatlan kérdéseinek rendezése az abszolutista hatalomra maradt s a népképviseleti országgyűlés által elképzeltnél is sokkal kedvezőtlenebb lett.

42 A bujdosó Táncsicsnak nem volt módja arra, hogy szavát hallassa. Reformkori s forradalom alatti radikális szerepével azonban mindörökre beírta nevét a magyarországi jobbágyfelszabadítás úttörőinek sorába. Jegyzetek 1. S. Sándor Pál: Jobbágykérdés az 1832/36-os országgyűlésen, Bp. 1948. 9—39. 1. Barta István: Széchenyi és a magyar polgári reformmozgalom kialakulása. Történelmi Szemle, 1960. 238. 1. Barta István: Balásházy János pályafordulása, Történelmi Szemle, 1958. 3—4. 1. Barta István: A fiatal Kossuth. Bp. 1966. 146—147., 221—225. 1. stb. Barta István: Korai örökváltság szerződések. Agrártörténeti Szemle. 1961. 96. 1. Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. 110, 247—248, 336—337. 1. stb. Szabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp. 1977. 33—34.., 52—53., 58—66. 1. stb. Szabad György: Eötvös József a politika útjain. Századok, 1971. 659—660. 1. Szabad György: Beák Ferenc és a reformkori Széchenyi—Kossuth vita. (Zalai Gyűjte36