Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)
Előadások - Orosz István: Táncsics Mihály állásfoglalásai a jobbágykérdésben
millió forintnyi összeget, amit a jobbágyok Klauzál Gábor számításai szerint 1790 és 1847 között a nemesek helyett adóba az úrbéres földek után befizettek. Az adóösszeg elég lenne a megváltáshoz. Ez valójában a kárpótlás nélküli megváltás más megfogalmazással és más indokok alapján. Feleleveníti 1845-ben a Pesti Hírlapban egyszer már megfogalmazott javaslatát: „Mondassék ki törvényesen az úrbéres föld tőkének, a robot és dézsma kamatnak". Ez a javaslat kétségkívül lehetővé tenné, hogy a jobbágyság önerőből, pénz nélkül, egyszerre szabaduljon fel, ami az 1840. évi törvény alapján — többek között a váltságtőke hiánya miatt — megvalósíthatatlan volt, A föld felszabadulása azonban a közeljövőről évtizedekre kitolódott volna, míg a robottal és dézmával a jobbágyok a tőkét le nem törlesztették volna. A reformnemesség álláspontjához képest is naiv visszalépést jelentenek a többi variációk is, az „országos munka" szervezése, ahol a jobbágyok a váltságdíj fejében végeztek volna munkát, a termesztvényekben történő törlesztés vagy a jobbágyoknak országgyűlési törvénnyel haszonbérlővé alakítása, de a polgári jogegyenlőség biztosítása mellett. 23 Különösen ez utóbbi javaslat mutatja, hogy Táncsicsnak a távoli jövőre vonatkozó utópisztikus elképzelései a tulajdonnélküliségről zavaró tényezőt jelenthettek a közeljövő feladatainak tisztán látásában. A bebörtönzött Táncsics 1848 márciusában természetesen nem gyakorolhatott hatást a jobbágy felszabadító törvény megalkotására. De amikor 1848 március végén a Főrendiház ellenkezése és a bécsi udvar aknamunkája miatt veszélybe került a márciusi törvényjavaslat szentesítésének ügye, Táncsics is résztvett a parasztsághoz írandó proklamáció kidolgozásában s Hetilap márc. 31-i számában álnéven fenyegető hangú támadást intézett a Főrendiház arisztokratái ellen, azzal vádolva őket, csak azért mondtak le kárpótlás mellett „iszonyú privilégiumaikról", mert megrettentek a párizsi, müncheni, bécsi forradalmak következményeitől. Ha most meg akarják nyirbálni a márciusi törvénytervezetet „mi tenni fogunk" írja a parasztok nevében fenyegetően Táncsics, ha intézkedik a Minisztérium. II. Ez a radikális hangvétel és magatartás az 1848. évi jobbágy felszabadító törvény áprilisi szentesítése után is megmaradt, amikor Táncsics újságszerkesztőként, majd a siklósi járás képviselőjeként az első népképviseleti országgyűlésen a mindennapok paraszti problémáival volt kénytelen behatóan foglalkozni, és rövidesen leglelkesebb élharcosává vált az áprilisi jobbágy törvények továbbfejlesztésének. Nincs módunk rá, hogy az 1848 nyarán felfakadó jobbágy panaszok kiváltó okairól csak rövid áttekintést is adhassunk. Ezeket a történetírás már tisztázta. 25 Táncsics képviselőként is, szerkesztőként is sok panaszlevelet kapott s az országgyűlésen benyújtott törvényjavaslataiból, a Munkások Újságában írt cikkeiből látszik, hogy e panaszlevelek nem maradtak hatástalanok nála. Az 1840. évi törvény alapján s 1840 előtt önerőből megváltozott helységek problémáját egy állami kárpótlással megvalósuló jobbágyfelszabadítás esetén előre látta s a „Nép szava Isten szava" c. írásában előre is felhívta rájuk! a figyelmet. Azt írja ugyanis, ha a kárpótlás összegét az országgyűlés a földbirtokokra vetné ki, „allodiálisra úgy minit 33
