Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)
Előadások - Szörényi László: Táncsics szépirodalmi művei és önéletrajza
mottók egytől- egyig Seumere német költőtől, a Sturm und Drang érdekes figurájától származnak. Seumere talán tragikus sorsa is fölhívhatta Táncsics figyelmét, hiszen toborzók rabolták el és adták el Amerikába; elsősorban mégis gondolatai nyűgözhették le, hiszen a Pazardi című regényben egyenesen az erkölcsi és politikai gondolkodás olyan óriásaival helyezi egy sorba, mint Sokrates, Plato, Rousseau és Fichte. 6 Lássunk egykettőt a mottók közül: „Was gerecht und gut ist, ist verdammt." vagy: „Arme Brüder, hat euch Gott zu retten, Zu den Unsinns Eisenjoch gemacht?"' A társadalmi előítéletek és a szülői önkény áldozatainak, a tragikus sorsú szerelmeseknek a levélregényben ábrázolt sorsa jellegzetesen szentimentális téma, melyhez jól illik a Sturm und Drang lázadása a társadalmi önkény ellen, amelyet egy hamisan értelmezett isteni világ látszik igazolni. Lehet, hogy igaza van Szinnyeinek: idegen — hozzátehetjük, nyilván német — forrása is lehetett a műnek, legalábbis erre látszik utalni az a körülmény, hogy a szerelmesek végzete könnyen elhárulhatott volna, ha nem á postára bízzák leveleiket és így kiszolgáltatják magukat a levélsikkasztó ármánynak, hanem például Dezső fogja magát és fölkeresi Ninát. 8 (Táncsics regényeiben a hősök állandóan gyalogolnak és úton vannak.) De ha így is lenne, két dolog feltétlenül Táncsics leleménye: az egyik az árva zsidógyerek, akit Dezső fölszed és Ninának ad nevelni, hiszen Táncsics igen határozottan síkra száll a zsidók egyenjogúságáért; a másik pedig — véleményem szerint — Nina férjének, Gerőnek alakja, aki egyrészt sokban az író önportréjára emlékeztet, jellemében, munkálkodásában és célkitűzéseiben, másrészt egyezik azzal a hőstípussal, az egyszerű, de független gazdálkodóval vagy önérzetes gazdatiszttel, akit például a Laura című regényében megformál. A levélregény egésze lázadás a feudális erkölcs ellen, vége pedig nyílt politikai hitvallás. Dezső, miután kivándorolt Amerikába, bemutatja az ottani államformát hajdani szerelmesének. Észreveszi a rabszolgaságot, hiszen a hazai hajdúk kegyetlenkedéséhez hasonlítja a cukornád ültetvényeken dolgozó rabszolgafelügyelők korbácsának csattogását, de hallgatólag ezt is az óhazából hozott csökevényekhez sorolja. (Ellentétben Széchenyivel, aki a Stádiumban, azon híres passzusban, amely Vörösmartyt is befolyásolta a Gondolatok a könyvtárban írásánál, az amerikai demokrácia fő bűnéül rója föl a rabszolgaságot.) 9 Táncsics azonban a Rényképek e második kötetét Bölöni Farkas Sándornak ajánlotta, ilymódon: „Farkas Sándor barátomnak"! 10 Tehát nem csupán azért ment Kolozsvárra, mint eddig is tudtuk, mert az utazás Észak-Amerikában szerzőjének példája figyelmeztette arra, hogy Kolozsváron enyhébb a cenzúra, és nemcsak a nevezetes könyvet ismertette az elkobzott Budapesti levelekben 11 , hanem Erdélyben meg is ismerkedett, sőt összebarátkozott a szerzővel. Dezső ezért érvelhet így: „Azt hittem, hogy itt a szó teljes értelmében vett emberek léteznek, de csalódtam; mert ezek sem tökéletesek, csak éppen hogy az európaiakat sok lépcsővel felül haladták. Magokkal hozták ezeknek szülői hazájokbul a romlottságot, félelmet, hiúságot, sat., melyek eredendő bűn gyanánt szállnak az ívadékra, következőleg sok idő kerül belé, míg ezek egészen kiírtathatnak. Tudják ők, hogy az elnökhöz hasonlók, hogy jogaik egyenlők, hogy min69
