Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)

Előadások - Unger Mátyás: A tankönyvíró Táncsics

bízásra, meghatározott iskolatípus, meghatározott osztálya számára írják. Táncsics sokkal szélesebb, s jóval kevésbé körülhatárolható rétegeknek szánta tankönyveit. A legtöbb esetben azonban már a tankönyvek címében mégis számba vette kiszemelt olvasóit: ,,az ifjúság számára", „kisdedek számára", „kezdők számára". Máskor az „Előbeszéd", az „Előszó" árul el többet. Általános világtörténete esetében arra gondolt, hogy azt majd a református iskolák használják — ahol tanítanak világtörténetet — de az is célja, hogy a szervezett oktatás keretein túl „iskolán kívül (is) hasznát vehessék".

8 Egy másik munkájában még általánosabbá téve a — mai szóval — tudományos ismeretterjesztés szándékát: így fogalmazza meg célját „jónak láttam mind a világtörténetből, mind pedig nemzetünk történetéből rövid krónikát készíteni, hogy az egymás után évsorozatként következett nevezetesebb eseményeket könnyen áttekinthessék mind azok is, kik szüntelen mással lévén elfoglalva a tudományokra kevés időt fordíthatnak".

9 Táncsics tankönyvszerzőként is az a fajta népből jött plebejus tanító maradt, aki a tankönyvírással sem önhasznát keresi, hanem arm törekszik, hogy írásai mennél olcsóbban, mennél célszerűbb formában, mennél szélesebb olvasóközönséghez szóljanak. Magyarok története című kis 40 lapos összefoglalása 1841-ben 10 kr. pengő pénzben. Kezdők részére írt — s 1848-ig 6 kiadást megért Magyar nyelvtanának árát a 2. kiadástól 20 kr.-ról 12 kr.-ra szállította le, „hogy a tanuló ifjúság annál könnyebben megszerezhesse".

10 A didaktikai forma is a kitűzött célt szolgálta. A 40-es években írt tankönyveiben

1

! a nagyon megrostált tananyagot általában kérdéjs-feleiét formában foglalta össze,

11 hogy az könnyebben tanulható legyen (s hogy a tanárok kérdéskultúráját gyarapítsa, erősítse).

12 Jellemző módon azonban nem ragaszkodott ehhez a Hármas Kis Tükör s az egyházi katekizmusok révén egy egész századra uralkodóvá tett formához. Amikor úgy érezte, hogy bírálóinak igaza van, miszerint ezzel a formával „csak gépelyekké tesszük az embereket", másként tagolta tankönyveit.

13 Általában szerette a rövid összefoglalásokat. Néhány kivételtől eltekintve — mert van azért 200 oldalas tankönyve is

14 — pedagógiai célzatú művei rövidek. „Sokat elmondhatni 4—5 ív papíron! . . . nem roppant foliantok szükségesek: hanem kevesebbet olvasni, de annál többet gondolkodni kell."

15 Ez az axioma-szerű gondolata persze egész munkásságára jellemző: „Hasznosabbnak tartom, ha az olvasó maga ítél, mint ha helyette mások ítélnek, lásson kiki saját szemeivel is, és tanuljon ítélni a maga esze után."

16 Racionális szemléletre sarkalló, de a korabeli reakció szemében túl veszedelmes alapelv. Tankönyveiért mégsem csukták le Táncsicsot, de tévedne, aki azt hinné, hogy mentes maradhatott a hatóságok zaklatásaitól. Tankönyvei nem kerülhettek le a „veszedelmes könyvek" listájáról, s főként történelem könyvei, nem egyszer kálváriát jártak már a cenzoroknál. Még az első periódusban, Világtörténete — a szerző nagy önmérséklete ellenére — ugyancsak nehezen vette az akadályt. „Ezt Rezete János cenzor nem engedte meg Pesten, de Ottmayer budai cenzor egy sornyi törlés nélkül megengedte; ezért őt cenzori hivatalából letették."

17 1859-ben már nem a „liberális" cenzor esett áldozatul, hanem maga a kinyomtatott tankönyv. 41