Simonné Tigelmann Ilona szerk.: Táncsics Mihály. A magyar Történelmi Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság és a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984. május 7-8- án Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. (Tudományos Füzetek 1. Tata, 1985)
Előadások - Unger Mátyás: A tankönyvíró Táncsics
Amikor a viszonylag nagy terjedelmű — 200 oldalas — világ és magyar történetet írta, tudta, hogy azt saját neve alatt nem tanácsos megjelentetni, így hát a történelmi munka Andorlaki Máté néven jelent meg Osterham Károly bizományában s mivel a szerző igazi kiléte még sem maradt titok a rendőrség előtt, „azonmód, mihelyt a könyvkötőtől kikerült, lefoglalták." 18 Csak nyolc év múlva — 1867-ben jutott hozzá Táncsics a zár alatt tartott példányokhoz. 19 Veszedelmes szerzőnek minden sora veszedelem a fennálló rendszerre! Vizsgáljuk meg a következőkben, előbb a nyelvtani, majd a történelmi munkákban, hogy vájjon mit tarthattak olyan „felforgatónak" a hatóságok! Á magyar nyelvtani munkáknak a magyar nyelv gyors és diadalmas előnyomulása miatt nagy konjuktúrája volt a 40-es években. Az országgyűlési határozatok következtében a magyar nyelvet „kényszerűleg még olyanok is kezdték tanulni, kik azt lelkűkből gyűlölték." 20 Táncsics, maga mindig szűkös anyagi körülmények között, — már csak, a nyelv iránt kora ifjúságától mutatott hazafiúi buzgalmától hajtva — egyik apostola volt a magyar nyelv terjesztésének. Előbb tanított s aztán ebből a gyakorlatból születtek a tankönyvek. „Tanítványaim közt voltak mindenféle sorsúak ... mesterinasok, boltos legények, tanulók, jurátusok, kereskedők, tanárok, kisasszonyok stb., és részint ezek által tudtam ki, miféle kézikönyvek szükségesek." 21 — Ideális születési módja a tankönyveknek. A nyelvi tankönyvek rövidek, praktikusak, — sa maguk korának szintjén — szakszerűek. Egyes soraiból persze az avittság vagy talán pontosabban az archaikusság szellője és szelleme csapja meg az embert, amikor pl. az igék ragozása során az „aligmúlt-", a „régen múlt"- s a „jövő idő" alakjait olvassa: „várék, váram, váratám"; „vártam volt, vártam volt várattam volt"; várandok, várandom, váratandom" stb. 22 De már amikor a példamondatokat olvassuk, az ismerős tanító van előttünk. A demokrata és hazafi, akinek a n.agy kezdőbetű vagy a pontos vessző, a kettős pont ürügyén is elgondolkoztató illetve emlékezetes mondanivalója van. így pl. „Már eltemették. Nem sokat vesztett benne a haza." 23 Néhány oldal után viszont, szirtté erre felelve: „Derék polgár volt, a haza javát mindenben előmozdítani igyekezett." „Sohasem feledem, mit haldokló atyám mondott: Ügy áldjon meg fiam az ég! mint hazádnak szolgálsz." 24 — Az arisztokráciát csipkedi, amikor arról ír, hogy a „nemzetiségi nevek" „megtartják az eredeti írásmódot" Dessewffy, Széchenyi, Thewrewk stb. 24 s hozzáteszi, hogy most már „józanabb volna" kiejtés szerint írni, de „az emberek nagyon ragaszkodnak a szokáshoz: pedig azért Magyarországot talán csak nem érné veszély!" 25 — Az egyenlőség gondolatot is érzékletesen bújtatja a mögé a s-zabály mögé, mely szerint „A méltóságot, hivatalt, tisztséget, művészetet, mesterséget jelentő nevek a kereszt- vagy vezeték név után tétetnek; p. o. Mátyás király, Széchenyi István gróf, Gergely pápa, Klauzál követ, Szilágyi gombkötő." 26 Amihez érdemes hozzáfűzni, hogy egyik öccse, aki gyakori pénzzavarából többször is kisegítette, maga is a gombkötő mesterséget tanulta.) 27 S még egy utolsó példa a tankönyvből. (Magyarázza a különböző jeleket.) „Hézagjel ( ) haszr 42
