László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Balogh Csilla: Az avar kori gúlacsüngős fülbevalók

BALOGH CSILLA mos hiba csúszott.11 Alapvetően Bóna István adataira hivatkozott, valamint Kárpát-medencén kívüli ana­lógiákat is felsorolt, hivatkozások nélkül. A tárgytípus kutatásában alapműnek tekinthető Garam Évának a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjte­ményében lévő aranytárgyak katalógusát adó mun­kája, amelyben először került sor az abban lévő gú­­lacsüngős fülbevalók méretekkel ellátott leírásának és rajzának közreadására, illetve néhány esetben a függők lelőhelyére és ezek megtalálási körülménye­ire vonatkozó korábbi adatok korrigálására.12 A Bu­dapest területéről különböző gyűjteményekbe került darabok lelőkörülményeire vonatkozóan a későb­biekben ezeket az adatokat Nagy Margit egészítette ki.13 Garam Éva munkájában újabb típus elkülöníté­sével finomította a gúlacsüngős fülbevalók addigi ti­pológiáját; a Szegvár-típusú daraboktól leválasztotta az oldalukon háromszög alakú cellával tagolt példá­nyok csoportját („2. Gruppé”).14 15 A Szentendre-típu­­sú darabokat11 az éleken lévő nagy, préselt félgömbök alapján összekapcsolta az arany álcsatok körével.16 E gondolat nem előzmény nélküli, hiszen László Gyu­la már korábban felvetette, hogy e típus képviselői a kagáni műhely termékei.17 A préselt gúlacsüngős fülbevalók kutatásában Zdenko Vinski munkája óta a következő mérföldkö­vet Ormándy János dolgozata jelentette, amelyben összefoglalta egyes típusok formai, technikai jellem­zőit, vizsgálta kapcsolatukat, és röviden áttekintette kutatásuk történetét is.18 Csak a Szegvár-, Deszk- és Szentendre-típusokkal számolt, annak ellenére, hogy ekkorra már a Szegvár-típusból az oldalcellás dara­bok leválasztásra kerültek. Összeállított lelőhelylistái alapvetően Bálint Csanád és a Szentendre-típusnál ezen kívül H. Tóth Elvira felsorolása alapján készül­tek, sajnos azok adatainak ellenőrzés nélküli átvéte­lének következtében tovább hordozták azok hibáit, és ebből adódóan a dolgozat néhány levont következte­tése is vitathatóvá vált. Munkájának egyik alapvető célkitűzése a granulációs díszítések tipologizálása és elemzése volt, de ezeket mélységében mégsem vizs­gálta, hanem csak az egyes típusokról egy elnagyolt leírást adott. Nem vizsgálta a kísérőleleteket, a kro­nológiát, a technológiai és kompozicionális kérdése­ket sem. E tanulmány megjelenése óta a préselt gúla­csüngős fülbevalótípussal nem foglalkoztak. Az 1990-es évek végétől datálhatjuk az öntött gú­lacsüngős fülbevalók kutatásának kezdetét. Az ad­dig nagyon elszórtan megismert avarföldi példányo­kat Heinz Winter gyűjtötte össze, és az ausztriai sír­és szórványleletek között lévő darabok közreadásával jelentősen bővítette listájukat.19 Áttekintette a leme­zes típusokra vonatkozó korábbi kutatások eredmé­nyeit, de az öntött fülbevalókkal érdemben nem fog­lalkozott. Ezután született meg az öntött gúlacsüngős da­rabok rövid, máig egyetlen összefoglaló áttekintése. Garam Éva a 6-7. századi avar emlékanyag bizán­ci eredetű tárgyai között tárgyalta a fülbevalótípust, azonban a Heinz Winter által közölt darabokat telje­sen figyelmen kívül hagyva mindössze hat tömör és két üvegbetétes gúlacsüngős fülbevalót sorolt fel.20 A tárgytípus eredetére és analógiáira vonatkozóan rö­viden összegezte Zdenko Vinski korábbi megállapí­tásait. Újat hozott a tárgytípus keltezésében: az ön­tött darabokat — amelyeket korábban Bóna István a Keszthely-Fenékpuszta II. bazilika anyagában lévő példány alapján 568-630 közé,21 majd később a 6. század legvégére-7. század elejére datált22 — a 6. szá­zad végétől a 7. század első feléig keltezte, valamivel idősebbnek tartva azokat a kora avar kori kis és nagy gúlacsüngős arany fülbevalóknál. Az azóta megjelent anyagközlések és feldolgozó munkák is mind erre az alapmunkára hivatkoznak, de azok egyike sem fog­lalkozik mélységében ezzel a tárgytípussal.23 Az elmúlt évtizedben az öntött gúlacsüngős fül­bevalók kutatásának új eredménye volt, hogy az avar kori pannoniai romanizált lakosság emlékanyagába sorolták a fülbevalótípust,24 illetve időbeli helyüket újabb kronológiai érvek bevonásával a 6. század má­sodik felétől a 7. század elejéig határozták meg.25 A GÚLACSÜNGŐS FÜLBEVALÓK EREDETE A gúlacsüngős fülbevalók ismert példányai a 6. század második felétől a Kaukázus és a Kárpát­medence közötti nagy területen szóródnak. For­11 H. TÓTH-HORVÁTH1992, Anm. 426. 12 GARAM 1993. 13 NAGY 1998,101-103, Taf. 83. C: 1-3, Taf. 98. B: 1-2. 14 GARAM 1993, 23-24. 15 Garam Évánál Inota-Szentendre-típus. (GARAM , 1993,23.) GARAM 1993, 24. 17 LÁSZLÓ 1942,786. 18 ORMÁNDY 1995. mai előképeik a késő antik-kora bizánci függők kö­zött keresendők, (1. kép 5-8) de a gúlacsüngős for­ma népszerűsége egészen a hellénisztikus kultúrákig 19 WINTER 1997,24-30. 20 GARAM 2001,28-29, Taf. 10. 21 BÓNA 1979,33. 22 BÓNA 1983,119. 23 MÜLLER 2010, 197; VIDA 2011, 403-404; MÜLLER 2014,117-118. 24 BIERBRAUER 2004, 51-72; VIDA 2008, 31-38; VIDA 2011, 404. 25 VIDA 2011,403. 92

Next

/
Thumbnails
Contents