László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Merczi Mónika: Támlap nélküli egygombos, erősprofilú fibulák Északkelet-Pannoniából

KUNY DOMOKOS MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 20. (2014) 7-31.

TÁMLAP NÉLKÜLI EGYGOMBOS, ERŐSPROFILÚ FIBULÁK ÉSZAKKELET-PANNONIÁBÓL

MERCZI MÓNIKA

BEVEZETÉS

A kora római rugós zárszerkezettel készített fibulatípusok közül az egyik legkedveltebbnek az egygombos, erősprofilú fibulák1 tekinthetők. Népszerűségüket jelzi, hogy a Római Birodalmon belül és a Barbaricumban is egyaránt nagy területen terjedtek el. A széles körű elterjedés következtében ez az első olyan római kori fibulatípus, amely nagyszámú változatra tagolható. Ezeket az eltérő eredetű, elterjedésű és felépítésű változatokat az általában erősen ívelt fibulatest legmagasabb pontja mögött elhelyezkedő tagolt vagy tagolatlan kengyelgomb köti össze egymással, amely a fibulatestet két alkotórészre, a kengyelgomb előtti fej- és a gomb mögötti lábrészre osztja. A fibulatest legerőteljesebben általában a fejrészen, ennek is a kengyelgomb előtti szakaszán hajlik meg.

A változatok elkülönítésénél figyelembe kell venni a zárszerkezetet (egy- vagy kéttagúság), a felső húr rögzítésének módját (húrhorog, húrsapka, esetleg körültekert húr), a fej és a rugó egymáshoz kapcsolódásának módját, esetenként a rugó csavarulatainak számát. A fejrészt tekintve vizsgálni kell az alakot (zsákszerű, rombusz alakú, trombitaszerű, háromszögletes) és a keresztmetszetet (félköríves, trapéz alakú, háromszögletes), aljának/hátoldalának alakítását (visszahajló vagy egyenesen elvágott). A kengyelgomb esetében a tagoltságot (tagolt vagy tagolatlan), az alakot (kerek, ovális vagy félköríves) és kiterjedésének mértékét (fibulatestet teljesen körbevevő, nagyobb részt test felső vagy annak csak a felső oldalára kiterjedő) kell megvizsgálni. A lábrész íveltségét, felülnézeti alakját (elkeskenyedő vagy trapéz alakban kiszélesedő), keresztmetszetét, a végét lezáró gomb állását (vízszintes vagy rézsútos) és annak alakját tekintve mutathat eltéréseket. Az egyes változatok a tűtartó alakját, méretét, díszítésmódját tekintve is különböznek egymástól, a tűfészek viszont csaknem mindig egyszerűen visszahajtott, megerő- * 9

' ALMGREN 1923, IV. csoport; KOVRIG 1937, VIII. csoport; PATEK 1942, A/5 típus; LAMIOVÁSCHMIEDLOVÁ 1961, F. típus; ETTLINGER 1973, 13. és 15. típusok; JOBST 1975, 4-5. típusok; RIHA 1979, 2.9 és 3.1 típusok; KOSCEVIC1980,11. típus; BOJOVIC 1983, 9-10. típusok; BERECZ 1990, II. típus; GUGL 1995, 6. típus; HEYMANS 1997, 4.3.8. típus; ORTISI 2002,7. típus; СОСЩ 2004,8. típus; GENCSEVA 2004,

9. típus; REDZIC 2007, V-VI. típusok; PETKOVIC 2010, IV. csoport; MERCZI 2012, 8. típus.

2 ALMGREN 1923, 35, 39, IV/1-2 főcsoportok.

3 Általános jellemzésüket lásd: MERCZI 2012, 479.

sítésére csak elvétve került sor. A változatok elkülönítésében a fibulatest díszítettsége/díszítés hiánya többnyire másodlagos szempontnak tekinthető.

A rugó és fejrész egymáshoz kapcsolódása alapján a fenti szempontok szerint elkülönített változatok két nagy csoportba vonhatók össze.2 A változatok egy részénél, amelyek Almgren 67-73-as formáival azonosíthatók, ez a két alkotórész egy téglalap alakú, a rugót részben vagy teljesen befedő támlap közbeiktatásával kapcsolódik egymáshoz. Más, Almgren 74-84-es formáknak megfelelő változatoknál a támlap hiányzik, helyette a rugót a kiszélesedő fejrész fedi be. A támlappal készített, kezdetben egy-, később kéttagú változatok1 a Római Birodalmon belül, az Alpok keleti térségében alakultak ki, legnagyobb számban pedig a Duna középső vidékén és a vele határos barbaricumi területeken terjedtek el.4 A támlap nélküli egygombos, erősprofilú fibulák többsége a Római Birodalom határain kívül, Északnyugat- és Északkelet-Európában jött létre. Közülük csak Almgren 83-84-es formáit eredeztetik birodalmi területekről, ezen belül elsősorban a középső Duna-vidékről, ahonnan aztán barbaricumi területekre is eljutottak.5

A támlap nélküli egygombos, erősprofilú fibulák egy- és kéttagúak egyaránt lehetnek, egytagú zárszerkezet esetén azonban a húr gyakran körültekert, amit a támlappal készült változatoknál egyáltalán nem alkalmaztak. Almgren 74-79-es formáinál, amelyeket a Przeworsk- és a Wielbark-kultúra leggyakoribb kora római kori fibuláinak tekintenek,5 a fej tölcséresen kiszélesedik, azaz trombitaszerűvé válik; Almgren 83-84-es formáira a rugó irányába háromszögletesen kiszélesedő, hátoldalán egyenesen elvágott fejforma jellemző; Almgren 81-82-es formáinál pedig a fejrészt egy a kengyelgombbal többnyire azonos kidolgozású gomb képezi. Tagolt vagy tagolatlan kengyelgombjuk vagy teljesen körbeve-4 ALMGREN 1923, 34-39; LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1961,15-16; peSkar 1972,76-77; Jobst 1975,29-31; RIHA 1979, 72-73; KOéCEVIC 1980, 20-23; BOJOVIC 1983, 31; GUGL 1995, и; СОСЩ 2004, 45-46; STUNDNER 2006, 136; REDZIC 2007, 19; SCHMID 2010, 20-21.

5 ALMGREN 1923, 43: A 77-80-as formákra vezeti vissza őket, de annak lehetőségét sem zárja ki, hogy közvetlenül a 69-70-es formákból fejlődtek ki. D^BROWSKA 1998,149.

6 D4BROWSKA1998,149.

7