László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Bartus Ádám et al.: Jelentés a Komárom-Szőny, Vásártéren 2012-ben folyatott régészeti feltárások eredményeiről
BARTUS-BORHY-DELBÓ-DÉVAI-KIS-NAGY-SEY-SZÁMADÓ-VIDA re, vagy továbbra is egy épületként kezelendő. (4-5. tábla) A 2012. évi ásatás eredményeit az alábbiakban összegezhetjük. Északi szektor: Udvar, csatornarendszerek, pince és fémművesműhely (2-3. tábla) Udvar, sikátor Az L13/14 és L15/L16 szelvényrendszerekben a köves járószintet (SE 017) az ásatás kezdetén a 2011. évi szintre visszabontottuk, ugyanígy a kapubejáró szintje alatti tegulás agyagréteget (SE 020) és a sárga agyagfelületet (SE 019) is. A kapubejárót is feltártuk, amely a K13 szelvényben 2011-ben egy nyugati irányú falszakasszal (SE 018) folytatódott. A kapubejáró keleti oldalán, a quaderkötől keletre, az M13 szelvényben kibontottuk a falkiszedést (SE 157) (SE 156-sóderes falalapozás a falkiszedésben) folytatódott. Sikerült elkülönítenünk az udvar járószintjeit, és a legfelső, azaz legkésőbbi periódustól elindulva a következő rétegeket kaptuk: utolsó kőperiódus (SE 017), alatta tegulás, agyagos felület (SE 076), a kövekkel borított járószint alapozása (SE020, az udvartól északra, kapubejárón túl is). Ez alatt jelent meg a korábbi, kemény felületű, kavicsos járószint (SE 101), amely a kapubejáró közelében a legmagasabb ponton jó állapotban, összefüggő, kemény, tömör felületben megmaradt, dél felé haladva az udvar lejtése miatt azonban már csak foltokban volt megfigyelhető. Alatta agyagos feltöltés húzódott (SE 078), amelyben nagyméretű kövekből rakott feltöltést lehetett megfigyelni. Ez a réteg az előző periódus feltöltését jelentette; ezzel az udvar kavicsos járószintje (SE 101) egyenletes, dél felé lejtő felületet kapott. Alatta kavicsos járószint (SE 082) jelent meg, amelyet L15/ L16 szelvényben gödör (SE 119) vágott át, de az L16 szelvény sarkáig markánsan folytatódott. A kavicsos szint (SE 082), amely az egész udvar legkorábbi járószintjét jelentette, végighúzódott az L14-L16 szelvényekben, az L16 szelvény délnyugati sarkában definiáltuk (SE 031). M13 szelvény északi felében agyagréteget bontottunk ki (SE oó5=Li3/SE 019). Ezt délről az L13 szelvény keleti metszetfala előtt lévő kvádertől induló, mintegy 30 cm mélységben futó, kelet-nyugati irányú falkiszedés határolja (SE 157, fölötte lévő betöltése: SE 059). 30 cm mélységben előkerült a kavicsos falalapozás teteje, amely a kapubejáró keleti folytatása volt, 3,30 m hosszúságban. Ez a fal jelenti az udvar északi zárófalának a kapubejárótól keletre húzódó szakaszát. Az SE157 metszetfala előtt beköt SE 041 észak-déli irányú falba, amely egyben a kb. 9 m szélességű udvar keleti zárófala volt. Tőle keletre, tehát az udvaron kívül, sárga agyagos felületet (SE 091) értünk el. Ezt a réteget átvágtuk és megállapítottuk, hogy a fal 60 cm mélységben a talapzatig folytatódott. Ezen a szinten (SE 159) megálltunk. A falon túl a falkiszedés (SE 157) egészen biztosan nem folytatódik. Egy észak-déli irányú falat (SE 141) 4,70 m hosszúságban feltártunk, déli folytatását egy árok (SE 123) az M14 szelvényben elvágta (betöltése: SE 090). Az árok az M15 szelvényben is folytatódott (M15/SE 121, betöltése: SE 097), sőt az M16 szelvény déli metszetfaláig nyomon követhető volt. Az ároktól (SE 121) keletre sárga felület (SE 096) jelentkezett, amely az M13/M14 szelvényben megfigyelt (SE 091) déli folytatása. Ettől keletre észak-déli irányú falkiszedés (SE 067) jelentkezett az M16 szelvény keleti metszetfala előtt (betöltése: SE 066). A fal (SE 041) és a falkiszedés (SE 067) párhuzamosan futott egymással észak-déli irányban, a közöttük lévő sárga felület (M15/M16-SE096, M13/M14-SE 091) egy újabb sikátor járószintje lehetett, a falkiszedés (SE 067) pedig a következő épület nyugati zárófalát jelezte ugyanezen insulán belül. Csatorna Ebbe a felületbe (SE 083 és SE 031) vágták bele a csatornát (SE 033), amely az SE 093 számú, kőből faragott és áttört díszű, de töredékes állapotban előkerült összefolyótói indult. A csatornától keletre is megtaláltuk a legkorábbi kavicsos járószintet (SE 082, SE 031). A 2011-ben már kibontott, észak-déli irányú ároktól (SE 024) nyugatra sóderes, kavicsos réteg (SE 105) (=SE 032, SE 082, SE 031) került elő. Ebbe a sóderes rétegbe SE 024-gyel párhuzamosan egy másik, északról induló, kövekkel kirakott oldalú csatornát vágtak (SE 151, betöltése: SE 150) (keleti fala-SE 040, nyugati fala-SE 130). Megfigyelésünk szerint a csatorna (SE 151) SE 033 összefolyójáig halad szintén észak-déli irányban, az általa elvezetett vizet talán átvette SE 033 csatorna az összefolyónál. Erre a pontra azonban már nem bontottunk rá. Megfigyeltük azt is, hogy SE 151 csatorna észak felé emelkedett, és a felületbe rakott tegula peremének irányából következően kelet felé elkanyarodott. Az SE 151 csatorna kanyarulatától délre habarccsal kikent lenyomatokat mutató teguláк (SE 136) helyezkedtek el, amelyek követték az SE 151 számmal jelölt vízelvezető lejtését, amelynek szélessége 28-36 cm volt. A kavicsos felületet (SE 032) a csatorna (SE 033) aljáig 2 m hosszú szondával átvágtuk. Alatta a következő szinteket határoztuk meg: egysoros kövekből rakott felület (SE 135) falkiszedéssel (SE 024) vagy árokkal észak-déli irányban párhuzamosan; ennek átvágása után kavicsos/sóderes felület (SE 149) jelentkezett SE024 és SE033 csatorna között, teljes felületben; majd ennek átvágása alatt szürke agyagos réteget (SE 134), ez alatt pedig SE 033 csatorna mellett sárga/sóderes réteget (SE 148) értünk el, a csatorna aljával azonos szinten. SE 033 csatornától nyugatra, a csatorna nyugati oldalfalát átvágva gödör (SE 119) jelentkezett, amelynek alja a csatorna alja alatt 54 cm-re volt. 34
