László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években
A VÉRTESI VÁRAK „VALÓDI” URAI AZ 1440-ES ÉVEKBEN tékelődő várak birtokosa milyen veszélyeknek is volt kitéve. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a kibontakozó konfliktusban ifjabb Jánosnak erélyes támogatókra lett volna nagy szüksége. A vértesi várak helyzetét ugyanis jelentősen befolyásolta, hogy az uradalmakon keresztül haladtak a jelentős nyugati irányú útvonalak. A várakból pedig jelentősen meg lehetett nehezíteni a Buda és Székesfehérvár környékén élők helyzetét, hiszen más erősség nem szolgált védelmükre. A Vértesből - mint később példát is láthatunk rá - kellő erő birtokában támadást lehetett intézni a városok ellen. V. LÁSZLÓ KORONÁZÁSA Az egyre feszültebb politikai légkörben végül Erzsébet úgy döntött, hogy a korábban ellopott Szent Koronával gyermekét megkoronáztatja, és ezzel vág elébe a lengyel párti urak terveinek. A koronázásra pünkösd ünnepén (május 15.) került sor Székesfehérváron. A komáromi indulást45 követően a folyamatos egyeztetések miatt lassan haladtak, az első éjszakát Tatán, míg a másodikat Gerencséren töltötték. A vonulás katonai fedezetét főként az esztergomi érsek csapatai biztosították.46 Mind Tata, mind a gerencséri vadászlak ifjabb János birtokában volt, ennek ellenére neve a forrásokban nem szerepel. Ezt talán az ifjú súlytalanságával magyarázhatjuk, hiszen a koronázáson feltehetően részt vett.47 A ceremóniára érkezőket Újlaki Miklós lovasserege fogadta.48 Újlaki megerősödő pozícióit, politikai súlyát mutatja, hogy a szertartáson ő ütötte lovaggá a kis királyt, majd a csecsemő helyett a leventéket is.49 50 A ceremónián Szécsi Tamás tartotta a jogart.’0 Talán a koronázás adta legitimáció miatt, talán csak a Fehérváron összegyűlt hadinép jelenlétének köszönhetően a fehérvári káptalan végrehajtotta Erzsébet 45 A királyné még Komáromban adott ki oklevelet („comissio propria domine regine”): 1440. május 11. (DF239759.) Kottannerné szerint május 12-én indultak és május 14-én érkeztek meg. (MOLLAY1965, 270-271; MOLLAY1979, 43, 45.) 46 MOLLAY 1965, 270; MOLLAY 1979, 43. 47 Dlugosz említésére hivatkozva: PÁLOSFALVI 2003, 906. 4,4 MOLLAY 1965,271; MOLLAY 1979,45. 49 MOLLAY 1965,272-273; MOLLAY 1979, 47, 49. 50 MOLLAY 1965, 273; MOLLAY 1979, 50. 51 Jó példa Csókakő birtokába történő iktatás. A parancs 1439. november 13-án kelt, a beiktatásra május 14-én került sor, az oklevelet pedig a fehérvári káptalan május 23-án állította ki. (DL 13466.) Tata, Vitány, Gesztes stb. iktatását 1440. május í-jén rendelte el Erzsébet, míg a beiktatási eljárásra május 30. és június 3. között került sor. (DL 13900.) Ezzel szemben a nádor által elrendelt iktatások gyorsan mentek végbe, például Császár, Őrs és Szentmiklós birtokok ügyében. A nádor 1440. május 3-án rendelte el az iktatást, amelyre május 5-én került sor. Az oklevelet május 24-én állították ki. (DL 13541-, DL 13542) birtokba iktatási parancsait, amelyek egy része még 1439 novemberében kelt.51 A koronázást követően hírt kaptak arról, hogy a nádor beengedte a lengyel Ulászlót és csapatait Budára (május 22.), és a várat átadta neki.52 Ezért gyors ütemben elhagyták Fehérvár városát, s végül Győr irányába indultak el.53 Az úti élmények leírása alapján a jelen levő nagyszámú katona ellenére is elég menekülésszerű utazás volt. Külön figyelmet érdemel, hogy Kottannerné a Vértesen való átkelés során megemlítette, hogy a kis király megölésétől való félelemben zárt katonai alakzatban vonultak.’4 E megjegyzése annál is érdekesebb, mert a Fehérvárra történő utazás során nem tapasztalt semmi hasonlót, míg a távozáskor már ellenségességet érzett, sőt kifejezetten a kis király ellen való urak földjéről beszélt a térségben. Az út pedig ifjabb János birtokain keresztül vezetett, így akár azt is feltételezhetjük, hogy az ifjú Rozgonyi a koronázást követően közvetlenül szakított a királyné politikájával. A királynéi menet legkésőbb május 27-én már Győrbe ért,55 ahol Erzsébet megkezdte az ellenállás megszervezését.56 Győrben főként cseh és német 52 PÁLOSFALVI 2003, 906. 53 Benedek győri püspök támogatása kérdéses lehetett, hiszen 1439-ben Erzsébet jelöltjével szemben lett püspök. (MÁLYUSZ 1994, 133.) Kottannerné emlékirata alapján Erzsébet pártján állt az idős Benedek (MOLLAY 1965, 267; MOLLAY 1979, 53.), bár a belső várba vonakodva engedte be őket. (MOLLAY 1965, 276; MOLLAY 1979, 58.) Később is Erzsébet-pártinak számított: 1440. augusztus 7. (DL 44296.) 54 MOLLAY 1965,275; MOLLAY 1979,55S6-55 Erzsébet 1440. május 18-án Fehérvárott adott ki oklevelet („comissio propria”). (DF 237810.) Ugyanezen a napon Komáromban is kelt oklevél Erzsébet nevében, ezek szerint nem a teljes udvar követte a koronázásra, vagy az oklevél hamis. (DL 13546.) Erzsébet Győrben kelt első oklevelei: („comissio propria”) 1440. május 27. (DF202696), valamint („comissio propria”) május 29. 6 (DL 13549), május 30. (DF 239760.) 5 Győr a későbbi II. Piusz feljegyzéseiben is Erzsébet pártjának központjaként maradt meg. (PIUSZ 2001, 552.) Ez az adat vonatkozhat 1442 decemberére is, de itt Ciliéi Ulrik még szabadkezű vezérként jelent meg. 199
