László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)

Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években

SCHMIDTMAYER RICHÁRD ID. ROZGONYI ISTVÁN HALÁLA Ifjabb János szempontjából a lehető legrosz­­szabbkor következett be apja, idősebb Rozgonyi Ist­ván halála, akit még 1438-ban - vélhetően - hajlott kora miatt Albert leváltotta a temesi ispánság élé­ről.’3 Igaz, a következő évben újraházasodott, Loson­ci Dezsőfi Annát vette feleségül.33 34 Az 1440. esztendő elejére egészségi állapota folyamatosan hanyatlott, már halálhírét keltették.35 Talán ennek hatására vagy csupán idős kora miatt február közepén felkereste a fehérvári káptalant, és bevallást tett, amelynek értel­mében, ha ő és egyetlen fia, ifjabb János utód nélkül halna meg, akkor a pozsonyi ág képviselőit jelölte ki jogos örökösöknek.36 E lépésével talán azt remélte el­érni, hogy az újsütetű egri püspök és testvérei segí­tik gyermekének boldogulását, de az is elképzelhető, hogy a szintén sokat betegeskedő ifjabb János esetle­ges halálával a családban akarta tartani a birtokokat. 1440. február 22-én megszületett Erzsébet gyer­meke, a későbbi V. László, akit Rozgonyi István ha­marosan, március elején felkeresett a közeli Komá­romban.37 Ez az általunk ismert utolsó olyan említés, amikor még életben levőnek említik. Halála május el­seje előtt következett be, hiszen akkor már fia, ifjabb János nevében kérik Erzsébetet, hogy az elzálogosí­tott vértesi uradalmakba iktattassa be az örököst.38 Óriási kihívás elé került ifjabb János, hiszen az országban körvonalazódó súlyos, polgárháborús hely­33 A leváltásban közrejátszhatott az előző évi, 1437-es szendrői hadjárat menete is. 34 Második feleségének és lehetséges utódainak első emlí­tése: 143g. június 24. (DL 13408.) 35 Erre utalhat, hogy 1440. február 3-án a keresztesek a fehérvári káptalan előtt tett tiltakozásában már néha­inak nevezték id. Istvánt. (DL 106460.) 36 1440. január 15. (DL 13526.) 3 V. László 1440. február. 21-én született, a látogatás­ra ezt követően került sor. „Es kam der alt Rosanistvan auch.” (MOLLAY 1965, 267; MOLLAY 1979, 35.) Mind­ez Kottannerné feljegyzései szerint Hédervári Lőrinc és felesége látogatása előtt történt. Hédervári 1440. már­cius 8-án Bokodon adott ki oklevelet (DL 13530.), már­cius 12-én már Budán volt azok között, akik Ulászlóért sürgettek. (ENGEL 1996,512,518.) A látogatására tehát február 21. és március 8. között kerülhetett sor. 33 1440. május 1. (DL 13900.) 39 Megyeri Varjú Gergely, aki gesztesi várnagy és Rozgo­nyi győri alispánja volt 1422-1439 között, ifjabb János vitányi beiktatása során azonban a megjelent szomszé­dok között csak felsorolásszerűen szerepel: 1440. dec­ember 28. (DL 13604.) Hasonlóképpen Köveskáli vagy Tagyosi Literatus Péter, aki 1430-1439 között Rozgonyi id. István tatai várnagya volt, szintén egyszerű szom­szédként jelent meg ifjabb János tatai beiktaatásánál: 1440. május 30. (DL 13900.) Az utóbbi familiáris esete azonban arra is rávilágít, hogy az egykori viszonyok jó­val összetettebbek lehettek; 1440 elején Köveskáli - fel­tehetően a Szécsi-fivérek - zalai alispánjaként fordult elő: 1440. február 26. (DF 257331.), majd az évtized vé­zet életerős és tapasztalt főurakat is próbára tett. Az esetleg később rossznak bizonyuló döntéseik család­juk bukásához is vezethettek volna. A gyakorlatilag tapasztalatokkal, kapcsolatokkal alig rendelkező if­jabb János atyai támasz nélkül maradt, így az apja te­kintélye és befolyása már nem segítette abban, hogy az uradalmakat meg tudja tartani. Feltehetően apjá­nak familiárisai elhagyták,39 ami ebben a kényes hely­zetben tovább rontotta az ifjú esélyeit. A vértesi birto­kokban érdekelt rokonai, a pozsonyi ág tagjai, Erzsé­betnél tovább veszítettek egykori befolyásukból.40 A János-fiak közül pedig id. Rozgonyi János április fo­lyamán már Erzsébet udvarában keresett támaszt, s mint később kiderült, egyéni boldogulását is.41 Ifjabb János ebben a helyzetben apja tisztségei közül a győri ispánságot - a későbbi adatok szerint - ugyan meg tudta tartani,42 azonban ennek nagy je­lentősége nem volt a későbbi események fényében, inkább puszta címet jelentett.43 A fejéri ispánságot valószínűleg azonnal elveszítette, mert azt apja halá­lát követően Újlaki Miklós szerezte meg. Kottanerné emlékirataiban mindez úgy szerepel, hogy Székesfe­hérvárt 1440 áprilisában kapta Újlaki Erzsébet ki­rálynétól, amikor felkereste őt és a kis Lászlót Komá­romban.44 A pozícióharcban elszenvedett veresége élesen rávilágít arra, hogy a földrajzi helyzetük miatt felér­vén 1450-1451-ben is. (ENGEL 1996,238.) Mindeközben 1440 nyarán Köveskálit és ifjabb Jánost együtt tiltották Essegvár elfoglalásától: 1440. július 24. (DL 102484.) 40 Például Erzsébet felülírta ifjabb Rozgonyi István pozso­nyi ispán rendelkezését: 1440. április 29. (DF 225602.) 41 Komáromban „exponit nobis fidelis nostri egregius Io­­hannis de Rozgon sua ac Laurenciusfratris sui carnalis in personis” tiltakozott: 1440. április 21. (DF222181., DF 222183.); И40- április 25. (DL 13538., DF 222182.) 42 A fehérvári káptalan megfogalmazása 1441 tava­szán azt sugallta, hogy több tisztsége is lehetett „comes Iauriensis etc”: 1441. április 25. (DL 88170.) Azonban az oklevelekben csak a győri ispáni címet nevesítették, s azt is csupán 1440-1444 között. Győri ispánnak nevez­te Erzsébet „comitis nostri Iauriensis”: 1442. július 18. (DL 107531.); 1442. augusztus 12. (DL 13685.) Ugyanígy Ulászló is: 1441. július 16. (DL 106468.) (Az oklevélben Újlaki Miklós fejéri ispán.) 43 Ugyanis a hozzá tartozó honor várait zálog címén már bírta: 1440. május 1. (DL 13900.) 44 „Gab im ir gnad Weissenburg.” (MOLLAY1965, 269- 270; MOLLAY 1979,41.) Ebből nem dönthető el egyértel­műen, hogy ez a fejéri ispáni tisztséget jelentette, ame­lyet Újlaki 1440-től talán élete végéig betöltött. (ENGEL 1996,128.) (Az első okleveles adatok: 1441. január 15. DF 260011.; 1443. augusztus 8. DL 13734.) A másik lehető­ség az, hogy Erzsébet Újlakinak Székesfehérvárott Zsig­­mond által építtetett várát adta, ahol Újlaki az 1440-es évek közepén kapitányokat tartott (ENGEL 1996, 424- 425.), s egyben később főkapitányi székhelyének adott helyt. (KUBINYI1973, 8-9.) 198

Next

/
Thumbnails
Contents