László János (szerk.): Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok közleményei 20. (Tata, 2014)
Schmidtmayer Richárd: A vértesi várak "valódi" urai az 1440-es években
SCHMIDTMAYER RICHÁRD ID. ROZGONYI ISTVÁN HALÁLA Ifjabb János szempontjából a lehető legroszszabbkor következett be apja, idősebb Rozgonyi István halála, akit még 1438-ban - vélhetően - hajlott kora miatt Albert leváltotta a temesi ispánság éléről.’3 Igaz, a következő évben újraházasodott, Losonci Dezsőfi Annát vette feleségül.33 34 Az 1440. esztendő elejére egészségi állapota folyamatosan hanyatlott, már halálhírét keltették.35 Talán ennek hatására vagy csupán idős kora miatt február közepén felkereste a fehérvári káptalant, és bevallást tett, amelynek értelmében, ha ő és egyetlen fia, ifjabb János utód nélkül halna meg, akkor a pozsonyi ág képviselőit jelölte ki jogos örökösöknek.36 E lépésével talán azt remélte elérni, hogy az újsütetű egri püspök és testvérei segítik gyermekének boldogulását, de az is elképzelhető, hogy a szintén sokat betegeskedő ifjabb János esetleges halálával a családban akarta tartani a birtokokat. 1440. február 22-én megszületett Erzsébet gyermeke, a későbbi V. László, akit Rozgonyi István hamarosan, március elején felkeresett a közeli Komáromban.37 Ez az általunk ismert utolsó olyan említés, amikor még életben levőnek említik. Halála május elseje előtt következett be, hiszen akkor már fia, ifjabb János nevében kérik Erzsébetet, hogy az elzálogosított vértesi uradalmakba iktattassa be az örököst.38 Óriási kihívás elé került ifjabb János, hiszen az országban körvonalazódó súlyos, polgárháborús hely33 A leváltásban közrejátszhatott az előző évi, 1437-es szendrői hadjárat menete is. 34 Második feleségének és lehetséges utódainak első említése: 143g. június 24. (DL 13408.) 35 Erre utalhat, hogy 1440. február 3-án a keresztesek a fehérvári káptalan előtt tett tiltakozásában már néhainak nevezték id. Istvánt. (DL 106460.) 36 1440. január 15. (DL 13526.) 3 V. László 1440. február. 21-én született, a látogatásra ezt követően került sor. „Es kam der alt Rosanistvan auch.” (MOLLAY 1965, 267; MOLLAY 1979, 35.) Mindez Kottannerné feljegyzései szerint Hédervári Lőrinc és felesége látogatása előtt történt. Hédervári 1440. március 8-án Bokodon adott ki oklevelet (DL 13530.), március 12-én már Budán volt azok között, akik Ulászlóért sürgettek. (ENGEL 1996,512,518.) A látogatására tehát február 21. és március 8. között kerülhetett sor. 33 1440. május 1. (DL 13900.) 39 Megyeri Varjú Gergely, aki gesztesi várnagy és Rozgonyi győri alispánja volt 1422-1439 között, ifjabb János vitányi beiktatása során azonban a megjelent szomszédok között csak felsorolásszerűen szerepel: 1440. december 28. (DL 13604.) Hasonlóképpen Köveskáli vagy Tagyosi Literatus Péter, aki 1430-1439 között Rozgonyi id. István tatai várnagya volt, szintén egyszerű szomszédként jelent meg ifjabb János tatai beiktaatásánál: 1440. május 30. (DL 13900.) Az utóbbi familiáris esete azonban arra is rávilágít, hogy az egykori viszonyok jóval összetettebbek lehettek; 1440 elején Köveskáli - feltehetően a Szécsi-fivérek - zalai alispánjaként fordult elő: 1440. február 26. (DF 257331.), majd az évtized vézet életerős és tapasztalt főurakat is próbára tett. Az esetleg később rossznak bizonyuló döntéseik családjuk bukásához is vezethettek volna. A gyakorlatilag tapasztalatokkal, kapcsolatokkal alig rendelkező ifjabb János atyai támasz nélkül maradt, így az apja tekintélye és befolyása már nem segítette abban, hogy az uradalmakat meg tudja tartani. Feltehetően apjának familiárisai elhagyták,39 ami ebben a kényes helyzetben tovább rontotta az ifjú esélyeit. A vértesi birtokokban érdekelt rokonai, a pozsonyi ág tagjai, Erzsébetnél tovább veszítettek egykori befolyásukból.40 A János-fiak közül pedig id. Rozgonyi János április folyamán már Erzsébet udvarában keresett támaszt, s mint később kiderült, egyéni boldogulását is.41 Ifjabb János ebben a helyzetben apja tisztségei közül a győri ispánságot - a későbbi adatok szerint - ugyan meg tudta tartani,42 azonban ennek nagy jelentősége nem volt a későbbi események fényében, inkább puszta címet jelentett.43 A fejéri ispánságot valószínűleg azonnal elveszítette, mert azt apja halálát követően Újlaki Miklós szerezte meg. Kottanerné emlékirataiban mindez úgy szerepel, hogy Székesfehérvárt 1440 áprilisában kapta Újlaki Erzsébet királynétól, amikor felkereste őt és a kis Lászlót Komáromban.44 A pozícióharcban elszenvedett veresége élesen rávilágít arra, hogy a földrajzi helyzetük miatt felérvén 1450-1451-ben is. (ENGEL 1996,238.) Mindeközben 1440 nyarán Köveskálit és ifjabb Jánost együtt tiltották Essegvár elfoglalásától: 1440. július 24. (DL 102484.) 40 Például Erzsébet felülírta ifjabb Rozgonyi István pozsonyi ispán rendelkezését: 1440. április 29. (DF 225602.) 41 Komáromban „exponit nobis fidelis nostri egregius Iohannis de Rozgon sua ac Laurenciusfratris sui carnalis in personis” tiltakozott: 1440. április 21. (DF222181., DF 222183.); И40- április 25. (DL 13538., DF 222182.) 42 A fehérvári káptalan megfogalmazása 1441 tavaszán azt sugallta, hogy több tisztsége is lehetett „comes Iauriensis etc”: 1441. április 25. (DL 88170.) Azonban az oklevelekben csak a győri ispáni címet nevesítették, s azt is csupán 1440-1444 között. Győri ispánnak nevezte Erzsébet „comitis nostri Iauriensis”: 1442. július 18. (DL 107531.); 1442. augusztus 12. (DL 13685.) Ugyanígy Ulászló is: 1441. július 16. (DL 106468.) (Az oklevélben Újlaki Miklós fejéri ispán.) 43 Ugyanis a hozzá tartozó honor várait zálog címén már bírta: 1440. május 1. (DL 13900.) 44 „Gab im ir gnad Weissenburg.” (MOLLAY1965, 269- 270; MOLLAY 1979,41.) Ebből nem dönthető el egyértelműen, hogy ez a fejéri ispáni tisztséget jelentette, amelyet Újlaki 1440-től talán élete végéig betöltött. (ENGEL 1996,128.) (Az első okleveles adatok: 1441. január 15. DF 260011.; 1443. augusztus 8. DL 13734.) A másik lehetőség az, hogy Erzsébet Újlakinak Székesfehérvárott Zsigmond által építtetett várát adta, ahol Újlaki az 1440-es évek közepén kapitányokat tartott (ENGEL 1996, 424- 425.), s egyben később főkapitányi székhelyének adott helyt. (KUBINYI1973, 8-9.) 198
